A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A népi állomány elleni támadások és a magyarság jövedelme

] 2 i pították meg, a zsidók ellenben szubjektív meggyőződésüknek megfelelő vallomást tehettek. A gyakorlatban aztán ezt a rendelkezést úgy hajtották végre, hogy a zsidó nemzetiségűek közé nem egy olyan izraelitát is soroztak be, aki magát magyarnak vallotta, míg azokat az izraelitákat, akik magukat — magyar vagy német anyanyelvük ellenére — csehszlovákoknak vallották, minden esetben ilyenek gyanánt könyvelték el. Mindez nagy eltolódásokat eredményezett a magyar nemzetiség hátrányára. Azok a módszerek, amelyekkel a magyarság számát mesterségesen meghamisították, a következőképen foglalhatók össze: 1. Míg a történelmi országok községeinek legnagyobb részében a népszámlálás úgynevezett számláló ívek segítségével történt, azaz a megszámláltak maguk töltötték ki az adatokat, addig a Magyarországtól elszakított területen úgynevezett összeírási íveket használtak, azaz az adatokat a népszámlálási biztosok írták be. 2. A népszámlálási biztosok legnagyobb része a színmagyar vidékeken is a csehek és a szlovákok sorából került ki. így például a Csallóközbe a történelmi országokból küldtek cseh diákokat a népszámlálás végrehajtására. Pozsonyban egyetlenegy magyar népszámlálási biztost sem neveztek ki. Rimaszombatban 22 biztosból csak 5 bírta úgy-ahogy a magyar nyelvet. Beregszászon 35 biztosból 18, Érsekújvárt pedig 43-ból 29 egyáltalán nem tudott magyarul. A biztosok között feltűnő nagy számban voltak képviselve a csendőrök, rendőrök, pénzügyőrök, adóhivatalnokok és a járási hivatalok tisztviselői, ami már önmagában véve is nagy pressziót jelentett. 3. A népszámlálási biztosokat már előre bizalmasan utasították, hogy ügyeljenek a népszámlálás „kontinuitására", azaz semmiesetre sem szabad több, hanem csak kevesebb magyart kimutatniok, mint az előző nép-