A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

A népi állomány elleni támadások és a magyarság jövedelme

122 számláláskor. Más bizalmas utasítások szerint az izraelitákat, cigányokat és görög katolikusokat nem volt szabad magyarok gyanánt beírni. Az ógyallai járási hivatal megbízottja a biztosok részére Udvardon tartott konferencián azt az utasítást adta, hogy Koltán nem szabad 10%-nál, Jászfalun és Csehiben pedig 5%nál több magyart kimutatni stb. 4. Míg a Slovenská Liga és más szlovákosító egyesületek a legféktelenebb propagandát folytathatták a magyar nemzetiség ellen, addig a magyar pártok által kiadott röpiratok terjesztését betiltották. 5. Sok népszámlálási biztos az adatokat nem tintával, hanem ceruzával jegyezte be, az ívet kitöltetlenül hagyta, a bediktált adatokat kis cédulákra jegyezte fel, vagy pedig a megszámláltaktól meg sem kérdezték a nemzetiségüket. A biztosok a megszámláltaknak általában nem engedték meg azt sem, hogy betekintsenek az általuk beírt adatokba. Mindezt csak úgy lehet magyarázni, hogy önkényesen meghamisították az adatokat. 6. ígérgetésekkel és fenyegetésekkel is arra igyekeztek rábírni a magyarokat, hogy ne vallják magukat magyar nemzetiségűeknek. A Garam völgyébe kiküldött agitátorok már hetekkel a népszámlálás előtt azzal fenyegetőztek, hogy a magukat magyaroknak valló emberek nem fognak adókönnyítésekben részesülni. Vágsellye környékén kiutasítással fenyegették meg a magyarokat. 7. Ha az ígérgetés és fenyegetés nem használt, ágy a magyarokat tiltakozásuk ellenére önkényesen „csehszlovákok" gyanánt könyvelték el. így például Abaújszinán 54, Vámosladányban 300, Hetmcnypusztán 150 magyart írtak be akarata ellenére „csehszlováknak". 8. Kiadósan alkalmazták a „névelemzés" és a „fajelemzés" módszerét is, azaz nem magyar hangzású névvel bíró magyarökat, vagy pedig olyanokat, akiknek ősei között nem magyar is akadt, akaratuk és til-