A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Gazdasági helyzet - Pénzintézetek

100 Itt a tőkeakkumulációban mutatkozik annak az irtózatos egyenlőtlenségnek hatása, amely a csehszlovák államon belül sújtotta a magyarságot. Pedig ismételjük, hogy a jfcnnti adatokban még nem foglaltatnak benn a Felvidékre beözönlött cseh bankok mérlegadatai. A kisebbségi pénzintézeteknek az államfordulat utáni években történt megtizedelését követték az 1924. évi cse'hszlo\ák banktörvények. Egyetlen évben négy fontos banktörvényt hoztak (1924. évi 237., 238., 239., 240. számú törvények). Ezek különböző központi biztosítási és szanálási alapokat és szerveket állítottak fel Prágában. Ezekbe az alapokba az alaptőke és a betétek meghatározott százalékát kellett befizetni. Az alapok kuratóriumai azonban titkosan voltak kötelesek kezelni e pénzeket és a kuratóriumokban soha magyar ember nem kapott helyet. így csak azt tudjuk, hogy magyar intézec soha nem kapott az alapokból támogatást, ellenben a kuratóriumoknak teljes betekintési joguk volt az összes intézetek számadásaiba és levelezésébe, amely jogukkal sűrűn éltek is. Az 1931. évi gazdasági válság kimélyülése után a magyar intézeteknek újból csak a megrendszabilyozásokból jutott ki, de a pozitív anyagi alátámasztásból, Nemzeti Bank visszleszámitolási hiteleiből nem. Hasonlóképen a csehszlovák államkölcsönök alkalmával a magyar pénzintézetekre és biztosítókra olyan nyomást gyakoroltak, mintha az ő érdekük lett volna a szörnyeteg — Csehszlovákiának fennmaradása. Ilyen nehéz körülmények között különös elismeréssel kell megemlékeznünk azokról a kisebbségi pénzintézetekről, amelyek a hitelszövetkezetek mellett lehetőségeikhez mérten alátámasztották a magyar kisebbség hitelszükségleteit és gazdasági vállalkozásait.