A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Gazdasági helyzet - Szövetkezetek

101 SZÖVETKEZETEK. A kisebbségi sorsban élt magyarságnak legtermészetesebb gazdasági szervezkedési eszköze a szövetkezeti forma lett volna. Ennek a Felvidéken már nagy múltja és gyökere is volt, hisz Nagymagyarországon az első Hangya-szövetkezet 1898. áprilisában a Felvidéken, a nyitramegyei Brogyán községben létesült. Az önsegélynek és talpraállásnak ez a módja a háború után más államokban is az állam túlságos gyámsága alá került. Cseh Szlovákiában meg éppenséggel nemzetiség- és pártpolitikai eszközt igyekeztek belőle formálni. Mindjárt az 1919. április 15-i 210. számú törvény megtiltotta a fennálló szövetkezeteknek a magyarországi központtal való érintkezést és a Pozsonyban kizárólag csehszlovák vezetés alatt felállított „Központi Szövetkezet" (Ústredné družstvo) keretébe kényszerítette bele, 1923-ban Pozsonyban megalakult a csehszlovák „Ipari Hitelszövetkezetek Központja", 1924-ben Munkácson a „Ruténiai és keletszlovákiai zsidó hitelszövetkezetek központja", 1926-ban Ungvárott a Rutén Szövetkezeti Központ. A cseh történelmi tartományokban is 39, részben cseh, részben német szövetkezeti központ működött. Ezzel szemben a magyar szövetkezeteket húsz éven át nem engedték ki a csehszlovák központ kötelékéből. Megtagadták az önálló magyar szövetkezeti központ létesítését, amely a szervezkedés hatalmas alapja lehetett volna. Ilyen körülmények között csupán a magyar fogyasztási szövetkezetek találták meg az összefogás lehetőségeit és pedig az 1925. június 18-án Galántán megalakult „Hanza" szövetkezeti áruközponton keresztül, amely kezdetben 44 magyar fogyasztószövetkezettel alakult meg. Ez a szám később felemelkedett 215 szövetkezetre 240 eladási székhellyel. De az áruelosztás távolsága miatt ehhez a központhoz csupán Pozsonytól az Ipoly vonaláig