Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H kus hagyományok szelleme él a felvidéki kisváros helyzetképeiben. Ilyenek: Jankovics Marcell, Alapy Gyula, Dienes Adorján, Rácz Pál, Sziklay Ferenc, Torna István, Mondy Miklós, Madame sans Gêne, Péchyné, Bartáky Erzsébet, Tichy Kálmán, Zerdahelyi József, Földes György, Farkas István, Ozorai József és Szmrecsányi Géza. A felvidéki kultúrpolitika «old great man »-je, Jankovics Marcell a kisebbségi sors első hónapjaiban Álmatlan éjszakák címmel elbeszéléssorozatot írt a Tavasz-ban. A később könyvalakban is kiadott novelláskötet mélyen érző művésziélek alanyi vallomásait mondja el. A polihisztor Jankovics, aki 1922—28 között az Űj Aurora-almanach társszerkesztője és közel két évtizedig a Toldy-kör elnöke, továbbra is kitart a szubjektív írásmodornál, lírai hangulatok prózai keretben való feloldásánál. Ilyen jellegű az Udvari bolond (1926) és a Magyar Porszemek (1928) című novelláskötetei, melyekből a külföldet járt ember tudatos európaisága és a nemzetéért aggódó író forró hazafiassága szólal meg. Utolsó két kötetét: Hangok a távolból (1935) és Húsz év Pozsonyban (1939) is ez az alaptónus jellemzi. Előbbiben útiemlékek csiszolt gyűjteményét mondja el a képzett elbeszélő modorán, utóbbi hangulatos egyéni beszámoló a húszéves kisebbségi sorsról, melyet a maga világának zárt keretei között vészelt át. Benedek Marcell a felvidéki próza legjobb elbeszélőjének tartja Jankovicsot. Valóban vérbeli elbeszélő, a maga szemével látott esztétikai világ formaművésze, aki jól gördülő stílusa, tapasztalati bölcsessége mellett sem elemez és nem néz az új sorsban született áramlatok mélyére, hanem a gentry-ideológia szemszögéből érzelmi gesztussal, megjegyzés nélkül hagyja a kisebbségi életforma fejlődését. Alapy Gyula, a kiváló komáromi monográfus történelmi elbeszéléseket ír egyetlen novellás kötetében (Magyar dicsőség 1928). Elbeszélései a felvidéki mult történelmi pillanatait ábrázolják Jókai hatás alatt, történelmi ízzel és alapossággal, de minden különösebb irodalmi érték nélkül. Komáromban született 1872-ben. Budapesten bölcseleti doktorátust szerzett, Komárom vármegye főlevéltárosa és könyvtárnoka lett. A Jókai egyesület elnöke, publicista és író, a Nemzeti Kultúra tudományos szemle alapítója. 1936-ban halt meg Komáromban. Művei: Költemények (1885), Asszonyok (1897), Gyulai Rudolf élete és működése (tanulmány 1907), Komárom megye és az utolsó nemesi fölkelés (tan. 1910), Kultsár István (tan. 1911), Bűbájosok és boszorkányok Komárom megyében (tan. 1911), Komárom megye levéltárának középkori levelei (tan. 1917), Az illetőség jogvitája (1924), Jókai emlékkönyv (1925), A szülőföld Jókai regényeiben (1925), A Jókai-egyesület 15 éve (1926). Kultsár István és könyvtára (tan. 1928), A hazajáró lélek (színmű 1925), Magyar dicsőség (elb. 1928). Dienes Adorján helytörténeti elbeszélésgyüjteménvt hozott össze Regélő 376