Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBOR Mikszáth és Jókai is elismerően nyilatkoztak róluk. Lőcsén, a Szepesség gócpontjában a felvidéki magyarság egyetlen háborúelőtti tudományos egyesületét, a Szepesmegyei Történelmi Társulatot hívják életre és R. Hajnóczy Józsefnek, a felvidéki tudományosság felejthetetlen úttörőjének jóvoltából évtizedeken keresztül megjelennek a Társulat «Közleményei» a terület nemzetiségeinek és külön történelmi múltjának kapcsolatairól. A világháború előestjén a kisebbségi magyarság későbbi spiritusz magiszterének, Alapy Gyulának kezdeményezésére, 1911 őszén megalakul a komáromi Jókai Egyesület, mely a béke utolsó éveiben ügyesen segédkezik a századfordulón induló kassai Kazinczy Társaságnak, mely az összeomlás után összefogta Keletfelvidék íróit és a romokon teremtett felvidéki magyar irodalomnak tűzhelye lett. Nem érdektelen, hogy a pozsonyi Uránia Tudományos Egyesület a tizes évektől kezdve rendszeres vitaesteket tart, amelyeken ismételten szóbakerül a fővárosi irodalom porondján zajló Nyugat-vita és az ezzel kapcsolatos Ady-kérdés. Pesten még csak Ady közvetlen hívei vállalnak sorsközösséget a sokat támadott titánnal. Pozsonyban a «Vér és Arany» megjelenésekor Ady-lázban égnek az irodalmi körök és sietnek szellemi rokonszenvüket igazolni az új Vátesz előtt. * Mindez sajnos még indulásnak sem volt elegendő. A másodrendű sorsra ítélt felvidéki ember nem tudott kilépni a számára végzetes provinciálizmusból. Nyugattól ittasult lelke nem tudta széttörni a kisvárosok naiv szellemi életének keretét. Nagy vágyak és kísérletek váltak meddővé a végvárakon és a Bartha Miklós által annyit sürgetett védekező és támadó nemzetpolitika első szárnypróbálgatásai a bürokrácia rövidlátásán és az indokolatlan társadalmi előítéleteken sikkadtak el. Ebben a vajúdó szellemi és politikai válságban nem bontakozhatott ki a felvidéki ember lényege, igazi egyénisége. A felvidéki lélek várakozási álláspontra helyezkedett. Előőrsei, a legkiválóbbak nyugtalanul szemlélik a főváros túlméretezett szellemi és politikai életének kilengéseit, az otthonmaradottak pedig féltőén vizsgálják önmagukban, vájjon nem tértek-e el az évszázados, szociális emberi ideáltól, amely a felvidéki táj egyéniségeit mindenkor jellemezte. A magukra hagyott szellemi őrszemek csakhamar belátták, hogy az elszármazottaktól mitsem várhatnak. Az elszármazott felvidéki írónak, művésznek vagy politikusnak nincs területi gyökere, mint az erdélyinek és beolvadó készsége is sokkal erősebb az előbbinél. Ez a körülmény a külön történelmi hagyomány hiányának következménye, mely megakadályozta a külön irodalmi nyelv, népnyelv és sajátos történelmi koncepció kialakulását, 290