Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM mint az Erdélyben történt. A Felvidék népi történetének szórványai nem mutatkoztak elégségesnek ahhoz, hogy belőlük egy új magyar életforma alapjait leszűrhette volna az írástudó. A népnyelv hiánya az erdélyi irodalmat patinázó táji zamattól fosztotta meg a felvidéki írást, különleges történelmi koncepció nélkül pedig nem sikerült egységes lélektani alapot teremteni a széthúzó nemzetiségek között. Ezt a történelmi indítékot az emberi közösség hitének eszményei pótolták. A Felvidék nem egyszerre lett a legnyugatibb magyar őrhellyé. Fokozatosan épült ki a százados szellemi rokonszenv, az egyetemes nyugati kultúrák és az elárvult, végvári magyar területek között. A késői olasz humanizmus itt veti meg utoljára lábát, a francia felvilágosodás eszméi ezen a földön szerzik első középeurópai híveiket, a XIX. század közepén elindult közgazdasági irodalom pedig szorgalmas olvasókat és vitázókat talál a Felvidék kisemberei között, akik a kisebbségi sors húsz esztendejében a nyugati gondolat és szociális emberiesség pionírjai, bátor közvetítői lettek. Párizstól távol. Pesttől elzártan, a Kárpátok tövében. Kisebbségben Aki járt elnémuló magyar szórványokon, ahol a harmadik nemzedék ajkán nincs helye többé a honi szónak, tudja mit jelent kisebbségben lenni. Más fajok, uraloméhes, friss idegen fajták érdekkörébe kerülni, olyan világba, ahol a magyar szóra, alkotásra és törekvésre lassú halódás, biztos nemzethalál vár. Az északi magyarság képtelenségnek tartotta a kisebbségi sors elkövetkeztét. Létkérdéseit a szellemi decentralizációt, gazdasági önállóságot és nemzetiségi kérdést nem tartotta számon azzal a történelmi komolysággal, ami az idők parancsolóan előírtak. Szellemileg és gazdaságilag fiigvény volt, szerves tartozéka a fővárosnak, nemzetiségi helyzetét pedig a legérettebbek sem ismerték fel teljes drámaiságában. így történt, hogy a magyar láthatáron az egy Steier Lajos kivételével senki sem veszi észre, vagy ha észre is venné, nem mondja ki kívüle, hogy a felvidéki nemzetiségi kérdés akuttá vált, azonnali gyökeres rendezés nélkül nem tartható meg a terület 2 magyarság számára. Ez az élete végéig zárkózott magánosságban élő tudós, a szlovák kérdés első szakértője már a századfordulón világosan látja, hogy a XIX. századot jellemző, irodalmon és művészeteken keresztül ható nagy szláv szellemi erjedés után, az új század 291