Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Morvay Gyula: Tavasz előtt

MORVAY GYULA: VERS IWWMWI.HII^I'HH' <11 i mi.il HrHV I mim IIBU Wll-t-'t JiW'Hllim'WII MORVAY GYULA Tavasz előtt Tardoskeddi tanító, majd polgáriiskolai tanár, költő és regényíró. (Emberek a majorban, 1936.) Ki tudja hányadszor csomagol vérem óceán és kertek felé, nem tudom, hányadszor kérem sorsomtól, hogy végtelen felé szálljon. Harmatban fürdenek zsombékok, kék virágok nyílnak, almafák. Amint lépek, szemem eltűnődik: tavasz tesz, illatok hívnak. Falum rongy kerítését szétrúgom, lüktetést tapasztok szívemre, vérem nyerítését csitítom, hiába: végtelenségek zúgnak. Itt a fehér országút, halvány, tenyérnyi csillag reszket végén. El, el zsellérek tájáról, sötétbe tolni görbehátú falut, ez most a vágy. Kert alatt óceán csapkod, ágak reccsennek: matrózkötelek. Előre, előre, bele a semmibe, sötétbe: egyik faluból újabba. Vágyódom a végtelenbe. 88