Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Lustrum

LUSTRUM pályafutását Munkácson, a 11. honvédgyalogezred szolgálatában kezdi. Később Besztercén 3 évig, majd Szegeden 30 évig teljesített katonai szolgálatot. Végigharcolta a világháborút, több hadikitüntetés tulajdonosa. Negyvenéves katonai szolgálatának kitöltése után a kormányzó a III. o. katonai érdemkereszttel tüntette ki. 1939-ben bekövetkezett haláláig a Felvidékhez fűződő vérségi és szellemi kapcsolatainak ápolása terén értékes szolgálatokat végzett a felszabadítás lelki előkészítése terén. Felesége, lehotkai Lehoczky Júlia a világháborúban önkéntes ápolónői szolgálatot teljesített, önfeláldozó munkájáért a Vöröskereszt II. o. díszjelvényével tüntették ki. Nuszer Péter ny. MÁV pályamester, Szolyva. A helybeli magyarság hazafias egységbe tömörítése érdekében lelkes, önfeláldozó munkát végzett. Érdemei elismeréséül a szolyvai nemzeti tanács elnökévé választották. A magyar csapatok bevonulása után a katonai parancsnokság fiát, Nuszer Pált bíz!a meg ideiglenesen a község jegyzői teendőinek elvégzésével. Vitéz Iegenyei Pintér István ny. huo«.árezredes. Munkácson született 1883-ben. Régi felvidéki család tagja. Középiskoláit Munkácson végezte. 1906-ban hadnaggyá avatták. Végigharcolta a világháborút az orosz, olasz és román fronton. Számos hadikitüntetés tulajdonosa. 1929-ben vitézzé avatták. 1930-ban ezredesi rangban nyugalomba vonul. A Felvidékhez fűződő családi kapcsolatai következtében intenzív tevékenységet fejtett ki a felszabadulás lelki előkészítése terén. Dr. Sereghy Mihály ny. kúriai bíró, szül. Túrterebesen, 1867-ben. Középiskoláit Ungváron, jogi tanulmányait Nagyváradon végezte. Pályafutása elején ügyvédjelölt Szatmáron, majd aljegyző a törvényszéknél, Halmiban albíró, később törvényszéki tanácselnök, táblabíró Nagyváradon. 1913-tól 1931-ig, nyugdíjbavonulásáig kúriai bíró. Családi kapcsolatai révén tevékeny részese volt a felvidéki magyarság kulturális és társadalmi mozgalmainak. Dr. Sikabonyi Antal, m. kir. külügyminisztérium könyvtárának vezetője, a Nemzeti Múzeum főkönyvtárnoka. Született 1886 Komáromban. 1919-től 1930-ig a cseh megszállás alatt a magyar Nemzeti Múzeum részére fáradhatatlan munkával összegyűjti a Felvidék nyomdatermékeit. 1927-ben hazahozza a csehek által összerombolt pozsonyi Mária Terézia-szobornak, Fadrusz János örökbecsű alkotásának roncsait, a három főalak fejét és a szobor első modelljét. Rendkívül kiterjedt irodalmi munkássága során a budapesti napilapokban a saját nevén és «Felvidéki» álnéven «zámos felvidéki tárgyú cikket írt. Emlékezetes marad Jókai Mór center náris ünnepén, 1928 február 22-én a komáromi ref. nagytemplomban tartott beszéde, amely a cseh lapok és hatóságok heves támadását idézte fel. Hazafias kultúrtevékenysége miatt a csehek, ahol csak tehették, zaklatták, üldözték. Komáromban élő családja a tűi hetetlen cseh provokációk miatt kénytelen volt Budapestre költözni. Szenderszky Antal ny. tábornok. Szül. Aranyidán, 1865-ben. ösi felvidéki család tagja. Tüneményes katonai pályafutását Kassán kezdte. 1884-ben hadapródőrmester, majd hadnagy, főhadnagy és soronkívüli százados. Temesvár, Miskolc, majd Marosvásárhelyen teljesít katonai szolgálatot. 1910-ben soronkívüli őrnagy, majd Munkácson a 11. hvgy.-inél lő- és fegyverügyi törzstiszt, 1912-ben ezredparancsnok, 1913ban alezredes. 1914-ben felállítja a 11. népf. gyalogezredet Munkácson és Ungváron. Przemysl egyik legendás 552