Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM mely európai magaslatra lép Mécs László krisztusi humánumában. A mű­vészi formák szimbolistái: Darvas János, Páll Miklós és Urr Ida az öncélú művészet mesgyéjét járják, művészetük lényege azonban épp oly szociális, mint a kisebbségi líra ú. n. szociális költőié (Jarnó József, Erdőházi Hugó, Sebesi Ernő, Bolya Lajos). A forradalmi líra sem jelent tudatos nemzet­köziséget, a «szakszervezeti irodalmárok» sekélyes propagandalírája kivé­telével (Reininger József, Kazsimir Károly, Földes Sándor). Mélységes em­beri költészet ez, nem egyszer határozott formaművészettel (Forbát Imre), máskor a gazdaságilag megsemmisített kisebbségi zsellérség megható lázongásaival (Morvay Gyula, Sellyei József), vagy a neokatolikus forra­dalmár-költő (Kossányi József) segítséget kérő drámaiságával. A felvidéki költészet tükre a népcsoport lelki vívódásainak, szellemi fejlődésének. Ugyanakkor a kisebbségi nemzetszemlélet belső kialakulásá­nak állandó jelzője, alanyi kifejezője. A kisebbségi líra vizsgálatából kitű­nik, hogy a felvidéki magyar gondolat romantikus ábrándvilágból zuhant az új történelmi hetyzetbe, itt szenvedéseiben megtisztult, a néppel össze­forrt öntudatos emberi művészet lett, a felvilágosult szellemi magyarság hangja. A felvidéki epika rendkívül nehéz körülmények között, hivatásos írók, folyóiratok és kiadók nélkül kezdte a kisebbségi sorsot, melynek első öt esztendejében teljes némaságra volt ítélve. Húsz év multán a nemzeti írók (Jankovics Marcell, Sziklay Ferenc, Rácz Pál, Dienes Adorján) és ki­sebbségi konzervatívek (Darkó István, Marék Antal, Szombathy Viktor) éppúgy megtalálták a szociális életforma művészetét, mint ahogy azt érdek­lődésük központjába állították a felvidéki humanisták (Tamás Mihály, Reményi József, Neubauer Pál) és a területi irodalom jellegzetesen szociá­lis írói (Jarnó József, Egri Viktor és Szenes Piroska). A felsorolt csoportokat: nemzeti írókat és kisebbségi konzervatíveket, szociális és humanista elbeszélőket nehéz egymástól megkülönböztetni Maguk keretén belül egyformán nemzetiek az idősebb és fiatalabb generá­ció hazafias írói, egyformán szociális beállítottságúak a humanista és szo­ciális kisebbségi írók, akiktől élesen különbözik az emigránsok (Barta La­jos, Kaczér Illés, Paál Ferenc) és forradalmárok (Fábry Zoltán, Szabó Béla) csoportja. A felvidéki epika sokkal kevésbbé fejlett, mint a területi költészet. Magyarázata abban a természetes esztétikai körülményben mutatkozik, hogy az elbeszélő irodalomnak sokkal inkább van szüksége életerős, szín­vonalas műfaji előzményekre, mint az irodalom lírai ágának. Ezzel kap­csolatban meg kell állapítanunk viszont azt is, hogy a felvidéki próza külső művészeti jegyeinek kezdetlegessége alatt gondolati irodalmat és tiszta művészetet termelt, melynek beérlelése a jövő feladata. 405

Next

/
Oldalképek
Tartalom