Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM Kiváló néprajzi munkát végzett a Felvidék vezető demográfusa, gróf Révay István, a zobori magyar félsziget szociográfusa, Düllos István és az ógyallai Manga János. A kisebbségtudomány terén Sziklay Ferenc, Fleischmann Gyula, Grosschmid Géza, Szalatnay Rezső, Szvatkó Pál (A visszatért magyarok, 1938) és dr. Flachbarth Ernő tevékenykedtek, utóbbi európai viszonylatban is jelentős képviselője a középdunai és a nemzetközi kisebbségi jognak. (A csehszlovákiai választások eredményei számokban 1925, System des Internationalen Minderheitenrechtes, Budapest 1937). Társadalompolitikával Fischer-Colbrie Ágost, Jankó Zoltán, Vécsey Zoltán és Simándy Pál foglalkoztak, utóbbi tollából jelent meg a terület legkiválóbb vallásbölcseleti tanulmánya (Az elsikkadt hegyibeszéd 1932). Zenetörténettel Keller Imre, esztétikával és irodalomtörténettel Vass László, Kovács Endre, Duka-Zólyomi Norbert, Sziklay László és Bellyei László foglalkoznak. Kiváló pszichológus Spesz Sándor kassai paptanár (Okkultizmus és csoda), mint történész Sass Andor (Szabadalmas Munkács város) és Hajnóczy R. József (Történelmi Közlemények) méltók említésre. Közgazdasági téren legkiválóbb szakembere az északi magyar nemzetrésznek Machnik Andor rimaszombati, később kassai tanár, az első népakadémiák tervezője, aki Csallóköz (1934) című üzemgazdasági szociográfiájával határokon túl is általános elismerést szerzett. Elsőrendűen képzett pedagógus és szakíró az említett Pfeiffer Miklós kassai kanonok és az érsekújvári Krammer Jenő. (A szlovenszkói serdülők lelki világa 1936) és Scherer Lajos. Kiváló csillagász és természettudós Kenessey Kálmán, néprajzi és régészeti kutató somorjai Khín Antal. Végül lelkiismeretes, irodalmi értékű munkát végeztek a felvidéki politikai publicisztika fiataljai: a szellemtörténész Vass László, a szociológus Ölvedi János, Sinkó Ferenc, Jócsik Lajos (Iskola a magyarságra 1939), Varga Imre, Narancsik Imre és Peéry Rezső. A kisebbségi 20 év alatt rendszeres népművészeti kutatásokat folytatott és a rozsnyói múzeum levéltári anyagát feldolgozta Nyiresi Tichy Kálmán. A vázlatos felsorolás igazolja, hogy a tudományos irodalom alapvető kezdeményezései már a kisebbségi irodalomban elkezdődtek. De a kísérletek alacsony száma, a szakemberek elenyésző volta és a tudományos központ hiánya azt a megállapítást is igazolják, hogy az elmúlt húsz év alatt a Felvidéken csak tudományos írók éltek, területi tudományosság még embrionális formában sem létezett. A felvidéki területek visszatérésével remélhető volt, hogy ezen a vonalon is új életbe kezd a felvidéki irodalom s a kisebbségi tudományos 399