Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM hogy külső megjelenési formáiban a természet és az ember viszonyának egészen új, sokszor transzcedens köntösében jelentkezik, hogy a mindenek felett álló krisztusi szociálizmus modern megvilágításával igazolja ennek a hitvallásnak örök időszerűségét. Mécs lírája tárgyaiban kiszélesedett, technikában megizmosodott, élményekben átélt, leszűrődött életfolyam. Nyelve modern költői nyelv. Rímelése bámulatosan rugalmas, a felvidéki lírában egyedülállóan művészi. Szóhasználatát korszerű szóképzés és széles skálájú képalkotás jellemzik, ez utóbbi néhol barokkosan cirádás. Útja kora előtt járó, krisztusi egyszerűséggel hirdetett humanista út. Nem valljuk Mécs befejezettségét, mert ez a költő további fejlődését lezárná. Mécs pedig adós a katolikum és a szeretet megoldott kérdésein kívül a népi, magyar és egyetemes, szociális tudat végső magyarázatával. Költészetének barokk jellege, mely formai szempontból is vitatható, fejlődésében szerepet nem játszott, mert a kereszténység mécsi értelmezése kizárja a formai barokk elmélyülést. Mécs elért a világkereszténység magaslatára és annak, európai viszonylatban is, legkiválóbb lírikusai közé emelkedett. Küldetése korok és népek ellentéteit egyenlítő időtlen krisztusi szeretet, melynek az európai népek éjszakáján legtisztább költői fogalmazását adta. * A humanista líra műkedvelői kisigényű, otthonias hangulatú lírikusok. Ilyen N. Jaczkó Olga, a vallásos Magyar József, a szociális hangulatú Klimits Lajos (Rohan az élet, Pozsony 1928, Kacagj Bajazzo! Pozsony 1932), Willant Henrik és a közvetlen, élményi lírát művelő Sólyom Lajos (Zúg a tenger, Léva 1928, A mi Janus-arcunk, Pozsony 1930). A KISEBBSÉGI Ľ ART POUR L'ART Az öncélú lírát nem a kisebbségi sors termelte ki. Mégis találkozunk olyan költőkkel, akiknek művészetében a költői öncélúság az iránytadó jelleg s ez teszi jellemzővé lírájukat. Ilyenek: Darvas János, Ásguthy Erzsébet, Páll Miklós, Wimberger Anna, Reményi József, Petneházy Ferenc és Szombathy Viktor. Darvas János esztétikai hangulatú, szonett és dal határán mozgó versekkel mutatkozik be (A szép szerelme, Mindent én akarok). Tulajdonképeni líráját az Elsüllyedt világ (1929) versei teszik, melyekben borongós hangulatok mellett (Csöndje tetszhalálnak, Halálos éj) újjongó életimádat (Fák tavaszi násza) és elfínomult, illuzionista helyzetképek (Add nekem a szerelmedet) váltakoznak. Hegyország hangja címmel szlovák költők remekbe készült műfordításait állította össze. 367