Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H Én a magyarsúgom soha nem tagadtam, De soha nem is kérkedtem vele. (Civis romamis sum.) A nagy történelmi változásra, a felvidéki föld szabadulására elsőnek Mécs rezonál a visszacsatolt terület költői közül. Élőket nézek kötetében végleg megoldja a költészete körül felmerült problémákat és félreérthetetlen i'ü igazolja lírája végső két kitevőjét: Istent és a Szeretete

t (Élőket nézek, Az Isten ma is fiatal). Ez a kötet viszont sokszínűen megszólaló kisebbségi tudatot is sugároz. Drámaian őszinték Mécs megkésett kisebbségi versei. Friss zamatjuk, életes lüktetésük kevés szóval, klasszikus tömörséggel tárja fel a megszenvedett sorsot (Nem megyek Rodostóba). A másodrendű állampolgár kél életre a kisebbségi Mécsben (A kegyelmes úr sírt) s a megszilárdult humanista szemlélet fényénél, mintegy előre érezve az eljövendő világomlást, megsiratja a régi Európát: A népek lelke ház volt, béke — kék, Kristályból s benn szólt a testvéri nóta. (Siratófal.) Mécs László humanista költő, mert életformának vallja az embertestvériséget. Katolikus költő, mert hite mélyén az örök katolikus gondolat áll őrt. Szociális költő, mert a valóság tükrében látja az élet jogtalan elváltozásait és azokra a krisztusi etika szellemében mutat rá. Művész, mert a tiszta eszmének tud élni a zavaros korban és elvi függetlenségét nem elvonatkoztatott kategóriákban, hanem a mindennapok harcaiban vallja. Elvi szilárdsága mellett határozott gyermeki derű is jellemzi, mely az erkölcsi alapon álló költők bizonyítéka. Szociális költészetében félúton maradt s bár általános felfogás szerint Mécs elsőrendű érdeme az igazi költészet és a szociális eszme egységbe foglalása, úgy érezzük, hogy az a szociális tartalom, melynek kifejtése a Rabszolgák énekelnek első részében kezdődött, még mindig nem mutatkozik meg a maga teljességében. A nemzeti gondolat — bár az Élőket nézek kisebbségi versei igazolják jelenlétét — csak tónusa, motivuma, de nem lényege művészetének, mert a mécsi humánum áldozattal jár. Vállalása ez a Jövő társadalmát szólintgató magános költői hangnak, mely másfél évtized után is ép oly tiszta, mint az indulás «hajnali harangszava». Vallásos lírája alkotja ővrje lényegét. A világrend felett tanakodó, ingatag emberiséggel szemben áll a Költő robusztus, átfogó, őskeresztény hite, mellyel útat kíván mutatni az eltévedt kortársaknak. Jellemző erre a hitre, 366