Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

KEMÉNY ANDRÁS / A hamisításokkal, a terrorral és hazugságokkal sikerült a cseh államhatalomnak az összeírás adatait meghamisítani. De céljukat mégsem érték el teljesen. A magyar vidékek papíron és a statisztika tükrében elvesztették ugyan magyar jellegüket, de ennek a földnek szülöttei szívéből még ezekkel az eszközökkel sem sikerült a cseheknek kioltaniok az örökké lobogó magyarság tüzét. * A húsz év kulturális sérelmei is felülemelkednek az átlagos sérelempolitika vonalán. Itt is, mint minden kérdésben, ami a magyar élettel összefügg a csehszlovák köztársaságban, ott áll a sérelmek özönében a magyar mártírok hosszú sora. Azoké a magyar mártíroké, akiket a magyar kultúráért folytatott küzdelemben terített le a csehek terrorja. A cseh kultúrpolitikát legjobban jellemzi a cseh kormány első közoktatásügyi miniszterének az 1918 december 12-iki nemzetgyűlés megnyitásakor tett kijelentése, amely szerint a csehszlovák nemzeti állam alapja az egységes cseh nemzeti iskolák létesítése lesz. A küzdelem azzal kezdődött, hogy Habrmann beváltotta ígéretét és 1919 áprilisában bezárták az összes felvidéki magyar iskolákat. Jellemző volt a cseh gondolkozásra, hogy még az iskolai év befejezését sem akarták bevárni. Az iskolák bezárása után a tanítók, tanárok felfüggesztése, majd ezek kiutasítása következett. Az új tanévben, ahol csak lehetett, mindenütt elsősorban cseheket alkalmaztak. Azután a cseh politika szempontjából megbízható szlovák tanítók következtek. Az állami iskolák csehesítése után fokozott erővel indult meg a harc a felekezeti és egyéb iskolák megszüntetésére. A cseh szellemet azonban már itt is bevezették kezdettől fogva olyan formában, hogy a cseh nyelvnek tanítását rendelték el oly mértékben — ezt évente több ízben ellenőrizték is —, hogy azt a tanulók rövid idő alatt megtanulják és beszéljék. A magyarokkal szemben az iskolapolitikánál kitűnően tudták felhasználni a csehek az új területi beosztások által nyert statisztikákat, amelyek szerint azokon a helyeken, ahol a magyarság a húsz százalékos arányt nem érte el, nem volt joguk a kisebbségi iskolák felállításához. A cél az volt, hogy a magyar ifjúság így a magyar kultúrától és a magyar történelemtől eltávolodva a cseh állami iskolák által terjesztett kultúrát és cseh nemzeti gondolkodást szívja magába. A Felvidéken a hivatalos statisztika szerint 1922-ben a magyarság számaránya 23.5% volt. Ezzel szemben a magyar elemi iskolák száma 20%, a középiskoláknál 14% és a polgári iskoláké 16%. A régi 16 tanító- és tanítónőképző intézetből a csehek csak egy tanítónőképzőt hagytak meg Pozsonyban, viszont tanítóképzőt egyet sem. A Felvidék 12 gazdasági isko36