Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

MÁRTÍROK ÚTJÁN A MAGYARSÁGÉRT Iája közül csak a komáromi maradt meg magyarnak, de ez is párhuzamos cseh osztályokkal. A kassai felsőipariskolát szintén csak párhuzamos osztályokkal engedték tovább működni, míg magyar főiskola egy sem maradt. A megmaradt iskolák azonban nem jelentik azt, hogy azért mert ott magyar nyelven tanítanak, a szellem is magyar. A régi magyar iskolákat eredeti mivoltukban beszüntették. Ezek az új magyar iskolák új tantervükkel, új tankönyveikkel és új tanerőikkel is csak azért létesültek, hogy magyar nyelven fertőzzék meg a beiratkozott magyar diákság nemzeti érzését, mert ezekben az iskolákban mindent lehetett találni, csak magyar szellemet nem. De még ezeknek a cseh szellemű, magyarnyelvű iskoláknak a száma is állandóan csökken, egyenes arányban a csehszlovák állam fennállásának éveivel. Ezekben az iskolákban a magyar tankönyv használata tilos. Ezek helyett a csehek adtak ki az állami könyvkiadó-hivatal útján magyar könyveket. Ezek a könyvek tulajdonképpen a cseh tankönyvek magyar fordításai. Az új tankönyvekben borzalmas torzítások találhatók. Különösen vonatkozik ez a történelemkönyvekre, melyben pl. Giskrát jeles vitéznek tüntetik fel és Szt. Istvánról, mint a köznép leigázójáról, kiszipolyozójáról írnak. A cseh történelem tanítása szerint Kossuth Lajos túróci «csehszlovák» nemes volt, Janosik, — a tót haramia — pedig csehszlovák nemzeti hős. A «Szlovenszkó története» című tankönyvben a honfoglaló magyarokról úgy emlékeznek meg, mint műveletlen durva népről, akik a csehszlovákoktól vették át a műveltséget. A csehszlovák köztársaság honi ismertetésében Thökölyt, Nádasdyt, Illésházyt, Thurzó nádort, Zrínyit, Frangepánt szlovák nemeseknek mondja, akik a tót szabadságért küzdöttek a Habsburgok ellen. A felvidéki iskolák átszervezésénél a tanerőket is kicserélték. A cseheknek erre azonban nem volt megfelelő utánpótlásuk. Ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy kisegítő tanárképzőket létesítettek, amelyeken néhány hetes tanfolyamokon adtak képesítést a jelentkezőknek. A sárosmegyei cseh tanfelügyelő hirdetéssel verbuválta a légionistákat, hogy képeztessék át magukat tanítókká. Štefánik Antal tanügyi előadó maga is elismerte, hogy igen sok a gyenge elem s ezek között feltűnően sok alkoholista és kicsapongó került a Felvidékre tanítónak. Még a szlovák sajtó is megírta, hogy amikor egész sereg okleveles tanerőt bocsátanak el, a helyüket rendőrileg körözött egyénekkel töltik be. Juriga jellemezte legjobban a Felvidéken uralkodó iskolahelyzetet, amikor kijelentette, hogy Prágában már nincs hordár és Brünnben már nincs szobalány, mert mind elmentek «Szlovenszkóra» tanítóknak. így történt, hogy az egyik nagymihályi tanítónő azelőtt artistanő volt, míg Korompán egy volt kaszirnő ült az iskola katedráján. A középiskolai tanárhiányt a csehek úgy oldották meg, hogy ezekre a helyekre falusi tanítókat neveztek ki. A helyzet hűséges tükrét nyújtja a csehszlovák köztársaság 1926-os évkönyve, mely megállapítja, hogy a Felvidéken az állami 37