Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H felvidéki magyar politikának, mely az Egyesült Magyar Párt megteremtésével (1936) végrehajtja a nemzetrész egyeségesítésének történelmi feladatát. Ugyanakkor tehát, midőn a cseh elnyomatás alól szabaduló népcsoportok ügye az európai sorskérdések első vonalába kerül, a felvidéki magyar irodalom végleg elhallgat és dermedtségéből mindmáig nem éledt fel. * Az esztéták éber figyelemmel kisérik az elcsendesülő irodalom útját és annak okait keresik, miért némul el a Szellem harcos kiállásának óráján az irodalmi élet. Szvatkó már 1937 őszén nyilatkozik a kérdésről a nyitrai antológia IV. kötetében. «Az 1925-től 1930-ig tartó fellendülés — írja Szvatkó — már csak emlék. A szlovenszkói magyar irodalom vitalitása fogy, ez tagadhatatlan. A kultúr aktiv it ás gyengül, romlik s mi fájdalmasan látjuk az egy helyben topogást, vagy a színvonal alászállását. Italán átmeneti állapot ez a csökkenés, talán csak a lírában van így s nem jelenti a kisebbségi kultúra általános leromlását. Sőt, ha egyszer végleg kialakul majd az új helyzetbe került néprész önálló formája, akkor talán új szellemiség önti el a kiaszott tájakat s lírikusai is új tűzzel indulnak a dalolásba.» A felvidéki esztéta megsejtette a történelem mélyén vajúdó nagy változást, a lelkek tudatalatti vágyát, melynek valóra váltásától az új felvidéki irodalom kibontakozását is várta az északi magyar szellemiség. * A kisebbségi sors szellemtörténeti felosztásának végére érkeztünk. Mielőtt a húsz év alatt termelt sajátos magyar műveltség vázlatos műfaji ismertetéséhez kezdenénk, igyekszünk röviden összefoglalni a felvidéki magyar irodalom mai helyzetét, illetőleg azt az általános felfogást, amit ez a műveltség a visszatért és kívülmaradt felvidéki magyarság számára jelent. A bécsi döntéssel két részre hullott északi magyarság nagyobb fele, a visszatért népcsoport magával hozta a húszéves irodalmi mult és külön szellemi élet hagyományait, hogy önmaga erejéből a történelmi változás után is tovább fejlessze a nehezen fogant felvidéki magyar irodalmat. A Szlovákiában maradt szórvány-magyarság önvédelmi harcában épp így benne foglaltatik a független felvidéki műveltség hite, melynek megtartásáért a hazatért szellemi emberek egyetemlegesen felelősek. Ha most azt vizsgáljuk, milyen úton épülhet tovább ez az irodalom, az ismertetett fejlődés azt mutatja, hogy a kisebbségi író húsz éven át azon fáradozott, hogy az osztálytalan magyar gondolat jegyében megépítse a városi és népi műveltség hídját. Húsz év után sem közömbös tehát, hogy végeredményben városi 334