Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM vagy népi gyökere van-e a felvidéki magyar műveltségnek. A kisebbségi esztéták a legújabb időkig ellentmondó véleményen vannak a kérdésben. Borsody István például a történelmi események előestéjén is így ír a problémáról: «Irodalmi tradíció csak a nyugati kultúrájú városokból meríthető. A felvidéki magyar olvasó szeme előtt e városok müveit polgárai álljanak, akik szellemet és hagyományt őriztek, szeretettel és hittel: lépést tartottak Európával és a műveltség hordozói voltak a hazai tájon.» A kérdést napjaink Fel vidék jének szellemi alakulása fogja eldönteni. Ha valóban annyira urbánus műveltség volt a felvidéki magyar irodalom, mint ahogy vizsgálóinak nagy része látta, úgy az írók egyedül és kizárólagosan felelősek a felvidéki magyar írás elsikkadásáért, vagy szellemi folytonosságáért. De ha ennek a műveltségnek húsz év alatt népi gyökere is sarjadt, úgy a visszatért és kívülmaradt magyarság egyaránt felelős a felvidéki kultúra további sorsáért. Meggyőződésünk, hogy az északi magyarság szellemi jövendőjét a tiszta népiség, az új, szociális alapokra épített egészséges népi műveltség fogja meghatározni s így a felvidéki irodalom kérdésében is a megújhodó népi öntudaté a végső szó. A líra A felvidéki magyar irodalom a lírából indult ki. Ez az a műfaj, amely a kisebbségi kultúra kezdeteiben a területi szellem első értékes megnyilatkozásait kifejezésre juttatja. Ez a háború előtti «házi irodalom» epikai hagyományának hiányára vezethető vissza. A líra közvetlenségével és hangulati elemeivel egyébként is közelebb áll a forrongó kisebbségi lélekhez, mint az előzményeket kívánó epika, mely csak akkor jelentkezik a felvidéki irodalom láthatárán, amikor a népcsoport már megfelelő élményanyag felett rendelkezik. A kisebbségi líra hazafias költőin keresztül rokonságot tart az állam fordulat előtti évek költészetével. Valódi értékei azonban a kisebbségi sorsban sarjadnak, ez virágoztatja ki, ez emeli az északi magyar irodalom élére. A NEMZETI KÖLTÖK A sorsfordulón halálos merevség köt le minden alkotóerőt. Az általános levertség méretei oly nagyok, hogy az indulásnál a Szellem minden tenniakarása összetörik a letargia bilincseiben. Ez a «fekete őszök» ideje, 335