Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H Űj Munka című folyóirata és Űj Munka Társaság megmozdulása voltak, bizonyos tekintetben tisztázta a kisebbségi irodalmi élet részkérdéseit és feltétlenül hozzájárult a szellemi tisztázódás korszakának bevezetéséhez. Ezt a tisztázódást a napi politikától független, évenkénti háromnapos szellemi találkozókon kívánták előkészíteni az írástudók. A tervet SzentIvány József pártvezér önzetlen közreműködése tette lehetővé, aki három éven keresztül saját kúriáján adott otthont az összesereglő íróknak. A Szentiváni Kúriáknak elnevezett összejövetelek sokat ígérően indultak. Céljuk a felvidéki magyar irodalmi egység megteremtése volt. Az 1930 évi első összejövetelen minden jel arra mutat, hogy az írók színe-java csatlakozik a gondolathoz, mely a nemzeti összefogás szellemében kísérli a megoldhatatlannak látszó kérdés beváltását. Az 1931 évi Kúrián a kazinczysták tisztázzák a kisebbségi könyvkiadás szövetkezeti megoldását és a Magyar Írás szépirodalmi folyóirat kiadását, de az írók nagy része ekkor már távoltartja magát a tanácskozásoktól, amelyek ez ok miatt nem válthatták be a Kúriákhoz fűzött reményeket. 1932-ben pedig csak baráti összejövetel zajlik íe Szent-Ivány József pátriájában s a találkozók rendszeresítése — mely bizonyos időn belül írói rend kiválasztódásához vezetett volna — megakad és többé senkinek sem sikerül egységbe szólítani a széthullott kisebbségi írógárdát. Ilyen közhangulatban is több olyan kísérletről számolhatunk be, melyek módot kerestek az alkotóerők összefogására. így a kritikai évek igazi eredménye az 1932-ben induló és hat éven keresztül megjelenő Magyar írás irodalmi folyóirat, a leghosszabb életű felvidéki kultúrszemle. A Magyar írás a kisebbségi irodalom új nekilendülését jelenti. Amikor az első szám beköszöntőjében a folyóirat szerkesztője, Darkó István tátrai fenyőből rótt egyszerű laknak mondja a felvidéki magyar irodalmat, annak a reményének ad kifejezést, hogy a Magyar írás hasábjain talán mégis sikerül összefogni a világnézeti, érdekvédelmi és szellemi bázisok mögé húzódó kisebbségi írókat. A Magyar írást megelőzően, a kor szociális hangulatának és a kevesek által vallott szellemi középeurópaiságnak hangja kívánt lenni a Szvatkó Pál szerkesztésében megjelent Űj Munka folyóirat egyetlen száma. A kiváló esztéta a felvidéki irodalom vezető publicistáit és szépíróit gyűjtötte tiszavirág életű társadalomtudományi folyóirata köré s ezen az Űj Munka Társaságon keresztül kívánt befolyást gyakorolni a kisebbségi közvélemény és a nyugati szellemiség viszonyának elmélyítése érdekében. A merész kisérlet időelőttinek bizonyult és csődöt mondott. Az egyetlen szám rendkívüli feltűnést kelt, de sorozatos elvi összetűzéseket is okoz az irodalmi berkekben. A Prágai Magyar Hirlap három munkatársa, Darkó István, Győry Dezső és Vozáry Dezső 1931 őszén nyilatkozatot tesznek közzé, melyben kijelentik, 316