Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM az ifjú katolicizmus eszméin keresztül a kisebbségi magyar sorsközösség szemléletére nevelik az északi magyar ifjúságot. 1931-től Rády Elemér, Sinkó Ferenc, majd András Károly szerkesztésében rendszeresen megjelenik a Prohászka-körök havi folyóirata, a kassai Üj Elet, mely a felszabadulás után egyetlen ifjúsági orgánuma maradt a felvidéki fiataloknak. A Prohászka-körök évi kongresszusai a legújabb időkig kizárólagosan az ifjú katolicizmus zártkörű összejövetelei voltak. Csak az 1937 nyarán megtartott vihnyei kongresszus mondható átfogó és iránytmutató kisebbségi ifjúsági találkozónak, Ennek a találkozónak emlékezetes sikere nemcsak a Prohászka-körök reneszánszát jelenti, hanem és ezt elsősorban: a kisebbségi ifjúságból a történelmi változás küszöbén szükségszerűen feltörő nemzeti gondolat erejét. Az ismertetett mozgalmak a kritikai tisztázódás jegyében születtek. Szigorú önbírálatot akart tartani ekkor önmaga és környezete felett a kisebbségi fiatal, hogy európai színvonalra emelkedve megmagyarázza küldetését és sorsának a nyugati műveltséghez való viszonyát. A mozgalmak sikkadása, illetőleg átalakulása bizonyítja, hogy a felvidéki magyar ifjúságnak erejét meghaladó ideológiai küzdelmek után végül is be kellett látnia, hogy az egyetemes közösségek felé hirdetett kiállása visszhangtalan kiáltás maradt az elbukó európaiság éjszakáján s őt, a kisebbségi fiatalt, fokozott felelősség terheli a nemzeti öntudat és műveltség megtartásáért. Ez a belátás fordítja vissza a világnézeti és felekezeti nemzetköziség irányaiból a kisebbségi szellem közös nevezőjére a kettészakadt felvidéki magyar ifjúságot. Mialatt a közélet első vonalában a fiatalok mozgalmai zajlanak, kivételes szellemtörténeti szerepre törekszik a prágai magyar írók csoportja. A Prágai Magyar Hirlap hátvédjével maga mögött, irodalmi irányítószervnek tartja magát a néhány kisebbségi íróból álló gárda, mely 1930-ban hét lírikusának gyűjteményével, a Nyitott Könyvvel elindítja az irodalmi viták sorát. A Nyitott Könyv az új kisebbségi lírának Sziklay Ferenc lírai antológiája (1926) után második gyűjteményes kiadása. Különös jelentősége nincsen, bármennyire is igyekeztek az egykorú esztéták felnagyítani a kiadvány kisebbségi irodalmi szerepét. Szvatkó Pál a felvidéki magyar irodalomról írt bevezető tanulmányában úgy véli, hogy az első Szentiváni Kúria (1930) szelektáló bejelentése után szinte kötelességszerűen adták ki a prágai magyar költők lírai gyűjtésüket, «hogy a szlovenszkói magyar irodalom legszebb termékeinek összeválogatásával megmutassák az irodalmi színvonal új útjait.» A megállapítás nem helytálló. A Nyitott Könyv hét író ötletszerű összeállása volt és épp ily ötletszerű az antológiában közölt versek jellege és elrendezése is. E! kell ismernünk viszont, hogy a Nyitott Könyv körül támadt irodalmi polémia, melynek közvetlen folytatása a felvidéki magyar irodalom 315