Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Kemény Gábor: Északi magyar szellem
KEMÉNY GÁ BOR A kisebbség nemzeti frontjához tartozott a pozsonyi őslakosság magyar napilapja, a Hiracló is, mely szintén az elsők között adott helyet az ifjú felvidéki magyar irodalom szárnypróbálgatásainak. A kisebbségi élet első hónapjaiban megindított emigráns sajtó és irodalmi propaganda 1923 táján holtpontra jutott. Az emigráns gárda felvidéki «betörése» nem sikerült s bár utórezgéseiben 1924 után is érezteti hatását, az emigráns szemlélet, rövid négy esztendő alatt eljátszotta szerepét a felvidéki magyarság előtt. Az emigránsok orgánumai sorra megszűnnek, írói pedig vagy lecsatlakoznak a szélsőbaloldali, «osztályharcos» fronthoz, vagy felszívárognak az új kisebbségi társadalomba, Az aktivista sajtókísérleteknek, mint a pozsonyi Reggel napilapnak és utódjának, a Magyar Újságnak már alig van kapcsolatuk az emigránsokkal. A kisebbségi irodalom viszont nehezen fogant meg. A kiadók valóban «fáztak» a kezdő irodalom alkotásaitól és kategorikusan elzárkóztak előlük. Ez a magyarázata annak, hogy az első évek szórványos kiadványai hol Budapesten (ölvedi László: Valakit várunk, Egri Viktor: Rácsablakos ház), hol Bécsben (Barta Lajos, Kaczér Illés, Paál Ferenc és az összes emigráns írások az Európa Verlagnál), hol pedig Berlinben jelennek meg a Voggenreiter Verlag kiadásában. Bécs és Budapest nem jelentősek a kisebbségi könyvkiadás szempontjából. Az előbbi az emigráns irodalom fokozatos eltűnésével szintén elhallgat. Budapest pedig csak 1935 után veszi fel közvetlen kapcsolatait a kisebbségi irodalommal. A berlini magyar könyvkiadás ezzel szemben döntő jelentőségűnek mutatkozott a felvidéki magyar irodalom első éveiben. Farkas Gyula, a berlini egyetem magyar tanszékének lektora, majd magántanára, indítja meg a Voggenreiter Verlaggal a kisebbségi magyar írók műveinek kiadására irányuló tárgyalásokat és kétségtelen siker, hogy csaknem 1928-ig, Darkó István, illetve a kassai Kazinczy Társaság könyvbarát akciójának bejelentéséig, külföldről bár, de jelentkezik, él és fejlődik a felvidéki magyar irodalom, melynek éltető fókusza a válság éveiben a kassai Kazinczy Társaság. A korszak társadalmi keresztmetszetéhez tartozik, hogy beszámoljunk az egyesületek keretén belül megindult kultúrmunkáról is. Elöljáróban megállapítjuk, hogy a háború előtti felvidéki kultúrélet három szépirodalmi és két szaktudományos jellegű társaság, illetőleg egyesület képviselte. Ezek: kassai Kazinczy Társaság (1903), pozsonyi Toldy Kör (1878), komáromi Jókai Egyesület (1911), illetve a pozsonyi Uránia Tudományos Egyesület és a Szepesmegyei Történelmi Társulat voltak. A prevratkor az összes kultúregyesületek működése megszűnt s a minden közéleti szereplést megbénító letargia csak 1923 táján, az országos Petőfi-ünnepségek idején kezd felengedni. Közben több érdekes, de eredménytelen kísérlet történt. Ilyenek a komáromi Magyar Népszövetség (1920), Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga 300
