Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

MÁRTÍROK ÜTJÁN A MAGYARSÁGÉRT totta, kínozta halálra az ártatlan magyarok százait. Ez a két rettegett hatalom intézkedéseiben minden jogalapot nélkülözött. Elég volt eljárásaik igazolásához, ha valaki ellen névtelen feljelentés érkezett, hogy megbízhatatlan, irredenta magyar. Máris kész volt a letartóztatási végzés és a csehszlovák kínzókamrákban a legembertelenebb módszerekkel erőszakolták ki a beismerő vallomásokat és a szerencsétleneket ezeknek a vallomásoknak az alapján hosszú évekre börtönbevetették. Gyakoriak voltak azonban azok az esetek is, amikor a kérdéses ügyek nem kerültek a «törvényes» bírósági tárgyalás elé, hanem a szerencsétlenek már a letartóztatásuk utáni első órákban örökre eltűntek mindenki elől. A magyarság üldöztetésében a csehszlovák rendőrség politikai osztályainak egyes csoportjai és tagjai rövid idő alatt hirhedtté váltak. Ilyen volt Kassán Klima rendőrigazgató és az ő keze alatt dolgozó, rettegett Habán— Mahacek—Stevonka-csoport. A borzalmas hírű csoporthoz később negyediknek osztották be Bukovszkyt, aki megelőzően a katonai rendőrségnél teljesített hasonló szolgálatokat. Bukovszky csakhamar az élére került a politikai rendőrség magyarfaló gárdájának s így hamarosan egyike lett a legvéresebb kezű cseh hóhéroknak. Ugyanakkor Pozsonyban a Simek politikai osztályfőnök vezetése alatt álló rendőrcsoport tartotta rettegésben a pozsonyi magyarokat. Ezektől a csoportoktól nem maradt messze Juskó prefektus csoportja sem Párkányban és a félelmetes Lorencz—Masarovic-csoport Komáromban. Ezeken a rettegett csoportokon kívül a többi felvidéki magyar városban is, mindenütt volt a csehszlovák rendőrségnek egy-egy ilyen csoportja, amely valóságos rettegésben tartotta a városok és azok környékéhez tartozó falvak magyar lakosságát. A legfőbb irányítást Prága gyakorolta. így ezek a csoportok Prága szellemében, Prága parancsára működtek és folytatták az írtóhadjáratot a felvidéki magyarság ellen. Gyakran megtörtént, hogy Prága ezeket a csoportokat elhelyezte állandó működési körzetükből s így Rozsnyó, Rimaszombat, Tornaija, Érsekújvár, Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőllős és a szepességi városok is megismerkedtek a cseh politikai rendőrség félelmetes kopóival. Ha Prága szempontjából valamelyik felvidéki magyar város «veszedelmes» kezdett lenni, azonnal intézkedtek, hogy az ottani rendőrséghez a további «veszedelmek» megakadályozására megfelelő emberek kerüljenek. Az eredmény rövid pár nap alatt mutatkozott. A város magyarságának húsz, de sokszor harminc százaléka is hamarosan a cseh börtönök lakója lett. Ezek közül mindig maradt jónéhány, akiket sikerült a cseh rendőrségnek különböző fogásokkal politikai perbe keverniök. Ezek a szerencsétlenek 10—15 éves börtönbüntetéssel fizettek ártatlanul magyarságukért. A cseh rendőrséggel párhuzamosan működött az árnyékállam hivatalos kémszerve, a propogacna kancellária. A cseh bevonulás utáni első hónapokban állították fel ezt a hivatalt, amely 1925-ig tartotta rettegésben a Fel29