Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Kemény András: Mártirok útján a magyarságért
KEMÉNY ANDRÁS vidéket. 1925-ben a cseh rendőrség politikai osztálya és kémszervezete anynyira fejlett volt, hogy a propagacna kancelláriát beszüntethették, illetve feloszlatták, de egyes embereit a cseh államrendőrség politikai osztályain helyezték el. A propagacna kancellária hivatása elsősorban a kémkedés, illetve kémelhárítás volt a Felvidéken. Ide tartozott az is, hogy megállapítsák a felvidéki magyarság tagjairól, hogy kik a megbízhatók a csehszlovák állam szempontjából és kik az irredenták. Az iroda székhelye Prágában volt, fiókvezetőségei pedig Kassán és Pozsonyban voltak. Innen, ebből a két városból hálózták be a Felvidék keleti és nyugati részét, ahol a legkíméletlenebb eszközökkel gyilkolták le és juttatták börtönbe a magyarok ezreit. A rettegett iroda főnöke Seda Jarosláv volt. Seda már a világháborúban dolgozott a cseh maffiának. Az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokságán mint telefonista teljesített szolgálatot és így minden feltűnés nélkül kapta meg a legújabb híreket, amelyeket azonnal továbbított a maffia külföldön tartozkodó központjába. A propagacna kancellária keretében sokan dolgoztak. Több, volt aktív katonatiszt is eladta magát a cseheknek és a propagacna kancellária fizetett ügynöke lett. Feltűnően sokan voltak a propagacna emberei között a magyar emigránsok. A pozsonyi csoport vezetője Djurácka András, a kassai vezető pedig Djuk, volt százados lett. A kémiroda tagjai voltak még Kopt a cseh légionista, Donát h magyar emigráns, Zsoldos volt főhadnagy, Dukesz magyar emigráns, Balassa tanító, aki később érdemeiért a somorjai polgári iskola igazgatója lett, Adriányi György, Andrejovics Albert, Gömöri magyar emigráns, Farkas polgári iskolai tanár, Svetojánszky Háber Ferdinánd. Ezek voltak a propagacna fő munkatársai, de rajtuk kívül még többszázan dolgoztak a kémirodának. A kémkedésen kívül a propagacna irodának még egy feladata volt: beugratni a magyarság exponáltabb vezetőit politikai akciókba, hogy így tegyék őket azután ártalmatlanná. Hogy e céljaikat a kémiroda emberei elérhessék, a legkülönbözőbb fogásokat agyalták ki a mitsemsejtő ártatlan emberek behálózására. így megtörtént, hogy a propagacna pozsonyi vezetője Djurácka egy napon mint irgalmasrendi szerzetes kopogtatott be a felvidéki magyarság egyik vezetőjénél, ahol menekült magyar papnak adta ki magát és búvóhelyet kért az üldöző csehek elől. A magyar úr természetesen menedéket nyújtott a «csehek által üldözött» papnak, aki reggelre titokzatos módon eltűnt. Néhány óra múlva azonban katonai rendőrök jöttek, akiket Djurácka vezetett. Most már nem kámzsába volt öltözve, hanem civilruhába és a házkutatás alkalmával megtalálták mindazokat a «kompromittáló» iratokat és tervrajzokat, amelyeket az álruhás Djurácka rejtett el áldozatánál. Az ártatlan magyar urat azonnal letartóztatták és a bírói tárgyalás során többévi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóképpen ugratták be annak30