Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Nyéki Méhes Mózes: Csallóköz könnye és mosolya

CSALLÓKÖZ MOSOLYA Vencel erre nem szólhatott semmit — vásárban voltak —, de Péter se fordított hátat neki. Az a fontos, — mondta Péter otthon, bogv a vásár végre is igen jól sikerült. NAGY ÉRV ÁM AZ ASSZONY/ NYELV . . Semmi sem vész el a földön, legfeljebb átalakul, mondják a tudósok s ebben teljesen igazuk van. Tehát nem valószínű, hogy az idegen uralom alatt élő magyaroknak egyes hatóságokhoz intézett olyan kellemetlen kér­vényei, amelyeknek teljesítése elől elzárkózni nem lehetett, elvesztek volna, legfeljebb hamuvá lényegültek, vagy pedig időlegesen nem voltak elő­találhatók. — Itt van az a hivatalban, csak nem találjuk hirtelenében a be­adványt, — mondták egy magas hatóságnál a csallóközi magyarnak, aki mint a közbirtokosság megbízottja, a legelő-ügy elintézését immár harmad­ízben sürgette személyesen. — Baj, baj, hogy az a beadvány sehogy se tud előkerülni, — mondta magyarunk a fül mögötti részek vakargatása közben. — De szinte még nagyobb hiba, hogy a közbirtokosság otthon joggal azt véli már, hogy csak én találtam ki a kérvény elkallódásának meséjét. A legnagyobb baj azon­ban az, hogy a feleségem meg azzal gyanúsít, hogy a keresés ürügye alatt mulatni járok ide Pozsonyba. Azért tehát az a szóbeli kérelmem van -­ez talán nem veszhet el—, adjon nekem a hivatal írást arról, hogy az akta elkallódott és most se találják, bár harmadszorra járok már érte ide. — Ne tréfázzon, bácsi, hát hogy adhatnánk mi ilyen írást? — Már pedig én nemcsak kérem, de követelem is ezt és ha itt nem adják ki, akár Prágába is elmegyek érte, mert különben nem hagyják hely­ben az útiköltségeimet. De ha nem adnak írást, vagy az akta nem kerül elő, akkor lesz csak szörnyű nagy baj itt. Mert halálosan biztos, hogy leg­közelebb a feleségem jön be és a nagy természete szerint olyan patáliát fog csapni, hogy azt még Prágában is meghallják . . . Nem lehet tudni, hogy a sok érv közül melyik volt a hathatós, de amint a hivatali főnök ezt meghallotta, három embert öt felé szalasztott az akta sürgős előkeresésére. A beadvány negyedórán belül valóban előkerült és hogy az utolsó érv az igazságnak valóban megfelelt, mutatja az, hogy a kiküldött, más mindent elmesélve, jónak látta a legnagyobb érvet otthon el nem mondani. Nekem is csak titkon súgta meg, csendesen mosolyogva és hogy megírtam, nem tudom, nem lesz-e baj belőle . . . Mert akkor mindketten szorulunk ám, gazduram ... 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom