Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Nyéki Méhes Mózes: Csallóköz könnye és mosolya

NYÉKI MÉHES MÓZES A magyar bíró pedig háza udvarán kalapját levéve felnézett a borús égre és míg a harmadik házból a fiát vesztett anya zokogása hallatszott, összekulcsolt kézzel, de kemény szóval kiáltott a magasba: — Uram, nagy a Te hatalmad, hogy büntetést küldesz azokra, akik a magyart bántják . . . A HARANGOZÓ MEG A N ÁC SE LNI K Nagy hivatali osztozkodás ment végbe annakidején szétdarabolt országunknak azon a részén is, ami a cseheknek jutott a trianoni békediktátum alapján. Az új rendet kihasználva, magas megyei állásokba idegenből jöttek ültek be s így nem volt könnyű sorsa azoknak a jó magyaroknak sem, akiket a megélhetés arra kényszerített, hogy a régi világban viselt kisebb állásukat megtartsák a kétfarku oroszlán újsiitetii országában. Nem is birták ki sokáig, hiszen eleinte is csak szükségből tűrték őket, mert —• úgy mondják — nem volt kéznél hirtelen elég köszörűs, meg verklis, akikből nácselniket, meg notárt csinálhattak volna. Ezeket az egyszerre lett urakat a jó magyarok szívből utálták, mondván, hogy ňem mind úr az, aki kőházban lakik. Előreköszönt azonban egy magyar falu harangozója az oda letelepedett köszörűs morvának, aki ezt a megtiszteltetést sehogysem birta felfogni. — Hát tudja, csak azért billentem meg a kalapom mutatóujjal magának Tvarozsek, mert meg kell becsülni a mai világban az ilyen embert, aki megmaradt a régi foglalkozása mellett, ámbátor most zsupán is lehetne — mondta neki egyszer a harangozó. — Ej, maga csak tréfálja velem, hogy lehetném én zsupán? Nem akarok én hivatal — mondta a magyarul gyorsan tanuló Tvarozsek és nevetve vakargatta meg a nadrágtartó bőrszíj alatt a kidomborodó lenvászon inget. Igen ám, de a köszörűs szép fiatal felesége is hallotta ezt a beszélgetést és a harangozó mondása sokat motozott a Hanka szőke fejében. Meglepte az asszonyt a nagyravágyás és addig járta suhogó selyemszoknyába, lakkcipőbe, tollaskalapba kiöltözve a magas hatóságok szobáit, kilincselve egyik hatalmastól a másikhoz, amíg egyszer csak a párnázott ajtajú hivatalok egyikéből magával hozta az ura nácselniki kinevezését. Nagy volt az öröm és a büszkeség, padlásra került izibe a köszörűsmesterség minden szerszáma és az elcsapott magyar főszolgabíró hivatali lakásába ment lakni Tvarozsek. De hiába volt a kiöltözködés, a hivatal, autó, nagy fizetés és hatalom, Tvarozseknek e perctől kezdve a harangozó már nem billentette meg többet a kalapját. 204