Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Nyéki Méhes Mózes: Csallóköz könnye és mosolya

CSALLÓKÖZ MOSOLYA — Hát nem keszensz nekem többé harangozó? — kérdezte őt az újdonsült nácselnik. — Be fogollak csukatni! — Már hogy köszörűsből lett főbírónak köszönjek? No ezt igazán nem teszem. De ezután még akkor se, ha az Isten segítségével újra köszörűs lesz magából Tvarozsek, — mondta a harangozó és nagyobb nyomatékul a pipaszár mellől szörnyű hegyeset sercentett a nácselnik cipője elé. Az volt ugyanis a hiba, hogy a kinevezéssel együtt Hanka nem hozott magával a nácselniknek tekintélyt is. HATÁLYOS OSZLOPŐRZÉS Ha a magyar világban városi mérnökök jöttek a falu határába, ahol felállították a háromlábú nézőkét, azután abba belekukucskálva oszlopokat verettek a földbe, úgy vélték a falusiak, hogy ebből semmi jó nem származhat rájuk, mert csak adóemelés lesz a sok móka vége. De mégis csak tűrhetőbb volt ez a régi földmérés, mint amikor a csehek jöttek és összeszabdalták a csallóközi földet, még a zlini köszörűsnek is juttatva belőle, aki pedig a földhöz csak annyit értett, hogy olykor a bicska is megterem abban, illetve miatta. Mert a földhivatal mérnökei a megszállás után mihamar megjelentek a magyar földön, térképet teregettek ki, fölállítottak öt nézőkét is, gyorsabb munkára nógatták a segédkezéshez kirendelt embereket, mert az elképzelt ezer esztendőt evvel is meg akarták hosszabbítani, majd egy csomó oszlopot verettek szerteszét a magyarok földjébe. Azután a térképbe vonalakat húztak és a kialakult kockákba beleírták a Vencel meg Jaroszlav nevű új tulajdonosok százait. Később odahívták a bírót is és figyelmeztették, hogy vigyázzon a bevert oszlopokra, ne engedje ellopni őket, mert ezért börtön terhe alatt felelős. Azután autóba ültek, mentek haza, maguk után benzinbűzt és magyar keserűséget hagyva. Egy helyen a községi bíró a mérnökök távozása után nyomban kiszedette a bevert póznákat és behozatta a kamrájába. Mondták neki a falubeliek, hogy baj lesz ebből, de ő csak legyintett egyet és csupán ennyit szólt: Ne féljetek, tudom én mit csinálok! Mikor azután tavasszal térképpel jöttek a Vencelek földjeiket birtokba venni, határmesgyét szántani, nem tudták, hogy melyik föld az övék, mert hiányoztak az oszlopok. Nosza siettek hát a nácselnikhez panaszra, aki a bírót mindjárt csendőrökkel állíttatta maga elé. Akkor még tolmács útján ment a beszéd, de így is érezhetően nagyon nekirohant a nácselnik a bírónak. — Nem megmondta a mérnök úr, hogy vigyázzon a póznákra és ne engedje, hogy ellopják? 205