Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Kováts Béla: Az első kisebbségi nemzedék
KOVÁTS B ÊLA előtt működtek. A csehek csak az ő embereikkel törődtek s nem gondoskodtak arról, hogy a leszerelt magyarokat is visszavegyék állásaikba. Velem is közölte a vállalat, ahol bevonulásom előtt állásban voltam, hogy helyemet már mással töltötték be. Lerongyolódva, pénz és kereset nélkül állottam. Pozsonyban volt a legnagyobb ismeretségem, itt igyekeztem elhelyekedni. Ez azonban nem volt könnyű feladat. A vállalatok nagy része cseh vezetés alá került, ahol nem szívesen alkalmaztak magyart, csak akkor, ha csehnek vallotta magát. A magyar kézben lévő vállalatok pedig a cseh adóprés és a cseh gazdaságpolitika következtében szorult helyzetbe kerültek, rezsikiadásaikat csökkenteni igyekeztek s nemhogy új tisztviselőket vettek fel, hanem még a meglévőket is elküldÖtték. Akadt ugyan egy-egy fejlődő magyar vállalat is, de ezek nem voltak képesek az egyre nagyobb számban jelentkező magyar ifjúságot elhelyezni. így történt azután, hogy hosszú hónapokig hiába vártam arra, hogy valahol állandó elhelyezkedést találjak s végül is csak kitartó munkával jutottam állandó keresethez. De addig kálváriajárás volt az életem. Hol mint könyvügynök jutottam némi pénzhez, hol alkalmi üzletkötésekkel segítettem magamon. Közben gyakran találkoztam ismerősökkel, barátokkal, igaz magyar fiúkkal, akik ugyanezt az utat járták. A közös sors, a nélkülözések azonban még csak inkább egybeforrasztottak bennünket, csak még inkább meggyőztek arról, hogy a kisebbségi sors által adódó helyzetben még nagyobb összefogásra, még kitartóbb munkára van szükség. Az együvétartozásnak, a közös munka szükségességének érzése csak még inkább fokozódott és ez magyarázza meg azt is, hogy a csehszlovákiai magyarság társadalmi megmozdulásai mindig elcsodálkoztató sikerrel jártak. A kisebbségi sors termelte ki azt a magyarságot, amely mindig készséggel sietett magyar testvérei segítségére, ha azok segítségre szorultak. A szegény magyar családok téli felsegélyezésére megindított gyűjtőakciók szinte fantasztikus áldozatkészségről tettek tanúságot, amelyből az új generáció is kivette a maga részét. Ennek a generációnak feladata volt a magyar kultúra folytonosságának megőrzése is. És hogy komolyan vette ezt a feladatot, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar kultúrrendezések alkalmával bátor kiállással végezte a reá hárult munkát. Ugyanakkor járta a falvakat, szociográfiai munkát végzett és kultúrelőadások keretében igyekezett a falu népét a magyar kultúrával megismertetni. így nevelődött az első kisebbségi nemzedék, küzdelmek és munka közepette, hogy majdan teljesen átvegye apái szerepét és diadalra segítse az igazság gondolatát, mely megmásíttatlanut és töretlenül élt benne. Dacos elszántsággal vállalta a kemény sorsot és megdönthetetlenül hitt a jobb jövőben. Ez a hit pedig a nehéz küzdelemben kitartásra ösztönözte. 144
