Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR nér maradt és mindvégig a háborúra spekulált. Abban bizott, hogy szövetségesei segítségével végleg sikerül a német birodalmat leteperni és ha időközben Csehszlovákiára súlyos napok következnek is el, a végleges győzelem után megnagyobbodik. A köztársaság utolsó évei már teljesen a háborúra való készülődés jegyében telnek el. A kormány először munkakölcsönt, később pedig honvédelmi kölcsönt jegyeztet polgáraival. Az összegyűlő pénzből mindenekelőtt a határvidéket erősítik meg, gyors ütemben építik ki a cseh Maginot-vonalát. Új véderőtörvényt hoznak, amely felemeli a hadkötelezettségi korhatárt, az ifjúság nevelését militarista alapokra helyezik, megalkotják a legfelsőbb honvédelmi tanácsot, amelynek keretén belül az államelnöknek szinte diktátori hatalmat biztosítanak. Bekövetkezik a rendtörvény megszigorítása is és a legkisebb politikai vétségért is esztendőkig tartó súlyos fegyház és börtönbüntetés jár. Bevezetik az úgynevezett határzóna fogalmat, melynek lakosai külön felügyelet alatt állanak. Jellemző, hogy Szlovákia és Kárpátalja területének csaknem kétharmada esett ilyen határzónába. Megszületik a megbízható és megbízhatatlan állampolgárok fogalma és akire egyszer rásütik a megbízhatatlanság bélyegét, az többé nem nyerhet alkalmazást fontosabb, honvédelmi szempontból jelentősebb üzemekben, kiesik a közszállításokból és nem is másodrendű, hanem harmadrendű állampolgárrá válik. 1937 február tizennyolcadikával a csehszlovákiai nemzetiségi politika újabb fejezete, egyúttal záróakkordja kezdődik. Hodzsa, látva az egyre sokasodó nemzetiségi problémákat, kilátásba helyezi a nemzetiségi kérdés megoldását és a magyarság vezetői előtt odanyilatkozik, hogy a magyarság követelései egy tollvonással megoldhatók. A kormány nyilatkozatot tesz arra vonatkozólag, hogy a nemzetiségi kérdést megoldja, vagyis másszóval: közel húsz esztendő után visszatér ahhoz az elvhez, amit az alkotmánytörvény bevezető részében olyan ünnepélyesen és zengzetesen szegeztek le. «Mi csehszlovák nép — úgymond az alkotmánylevél — ezennel kijelentjük, szövetkezni fogunk, hogy alkotmányunk és országunk összes törvényei történelmünk szellemében és az önrendelkezési jog szellemének megfelelő alapelvek szerint valósuljanak meg. Mert a népek társaságához mint annak müveit, békeszerető, demokratikus és haladó tagjai akarunk csatlakozni.» A kirívó nemzetiségi sérelmek orvoslására a magyarság mindenből arányos részesedést követelt. Ehelyett a februári zengzetes szavak után csak a nevetséges nyelvhasználati jogkiterjesztés következett be a postánál és a vasútnál. A német területeken a pósta és a vasút köteles volt a német nyelvet is használni, ha német lakosság elérte ott a népesség húsz százalékát. Ezekben a városokban és községekben szabad volt a német város- és községnevek használata is a cseh mellett. 1938 március 21-én ezeket a jogokat kiterjesztették a lengyelekre is, a magyarokra azonban csak olyan körülmé130