Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE Makacsságának volt az eredménye, hogy Csehszlovákia sorozatos ballépések után szinte egyik napról a másikra szűnt meg. Benes köztársasági elnökké való választása után a magyarság körében egyre határozottabb formát öltött az a kívánság, hogy a politikai szervezeteket egybe kell forrasztani és formailag is egy magyar politikai tábort kell kialakítani. Előzetes pártközi tárgyalások után, amikor a keresztényszocialista párt egyes vezetői részéről ezzel a gondolattal szemben aggályok merültek fel, — 1936 január 17-én a Magyar Nemzeti Párt vezetői a Prágai Magyar Hirlap hasábjain nyilt felhívást intéztek az egész magyarsághoz és politikai vezetőihez egy egységes magyar párt megalakítása érdekében. Közel félévi tárgyalások után 1936 június 21-én a két párt ünnepélyes keretek között Érsekújvárott kimondotta az egyesülést. Az egyesült pártok neve Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt lett. A párt elnökévé Jaross Andort, ügyvezető elnökévé pedig Esterházy János grófot, míg a párt parlamenti klubja elnökévé Szüllő Gézát választották meg. Az érsekújvári határozat a felvidéki magyarság politikai életének legszebb és legnagyobb jelentőségű eseménye. Most már formailag is egységes magyar tábor alakult ki, az egyesülés jelentősége azonban ezen túlmegy. Ekkor kerül a felvidéki magyar politika élére az a fiatal politikusnemzedék, amely a régi liberális politika megkötöttségeit már nem ismeri, a kisebbségi élet küzdelmeiben edződött meg és alakította ki vezetésre alkalmas lelkiségét. Ennek a fiatal politikus nemzedéknek legkiemelkedőbb alakja az Egyesült Párt elnöke, Jaross Andor. A magyar nemzeti párt életébe ő hozott dinamikát, az ő friss, fiatalos szemlélete új atmoszférával töltötte meg a párt életét. Jaross Andor markáns arca először a pártgyűléseken, gazdakörökben tíint fel, majd a pozsonyi tartománygyűlésen és 1935-től a prágai Rudolfinumban. Akkor már mint a felvidéki magyarság hivatott vezére vívta azt a nehéz harcot, amelynek nagyszerű eredménye az lett, hogy kialakult a felvidéki magyarság teljes lelki egysége, egyre jobban mélyült el a vezetőkben és a vezetettekben a népközösség tudata és az az elv, hogy a vezetőnek egyetlen hivatása van: dolgozni a magyar nép százezreiért. Csak ilyen lelki egységgel harcolhatta meg a magyarság a csehszlovák köztársaság utolsó éveinek idegtépő küzdelmeit és juttathatta diadalra a magyar feltámadás gondolatát. Ilyen egységes front sorakozik fel már a választó urnák előtt az 1935. évi községi, majd a később elkövetkező tartománygyűlési és járási választásokon. A magyar egység kialakításának a jelentősége abban is megnyilatkozott, hogy a magyar párt zászlaja mögé olyan tömegek állottak, amelyek eddig távoltartották magukat a nacionalista politikától. Itt elsősorban a munkásság széles rétegeire gondolunk. A csehszlovák köztársaság utolsó éveiben már nyilvánvalóvá lett, hogy a benesi külpolitika zsákuccába vezetett. Benes azonban továbbra is doktri129