Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR képviselőházi viharok után a kormány megbukott. A törvény végrehajtási rendelete 1926 február 6-ikán jelent meg és a megjelenést hatalmas vihar követte a képviselőházban. Czech német szociáldemokrata képviselő, későbbi miniszter Svehlát egyenesen szószegőnek bélyegezte, mert — mint kiderült — a miniszterelnök Ígéretet tett, hogy a nyelvtörvény t ugyan becikkelyezik, de annak sohasem jelenik meg a végrehajtási uatsítása. Az óriási viharban Švehla Antal idegösszeomlást szenvedett és nyomban lemondott. Az új kormányt, amely a második hivatalnok-kormány, Cserny János alakította meg. A hivatalnok-kormánynak csak egy feladata volt: előkészíteni a talajt egy újabb politikai kormány megalakítására. Ebben a korszakban a nemzetiségek alkotják a mérleg nyelvét. A kormány csak esetrőlesetre összehozott átmeneti többséggel tud kormányozni. Svehla, Kramář és Hodzsa polgári többség összehozásán fáradozik. Az erőpróba itt az úgynevezett agrárvámok megszavazásának kérdése volt. Nagy vita után a kormány a javaslatot a Magyar Nemzeti Párt, a német polgári pártok és a szlovák néppárt szavazataival tető alá hozhatta. Az így létrejött többséget a cseh köztársaság történetében az úgynevezett vámtöbbségnek nevezik. (1926 június 12.) Ez volt az első eset — és örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyúttal az utolsó is, — amikor a két magyar párt ellentétesen szavazott. Nyomban hozzá kell tennünk, hogy röviddel ezután két alkalommal is megtörtént, hogy a keresztényszociálistapárt magáévá tette a kormány javaslatát és mellette szavazott. Az egyik a lelkészek helyzetén javító kongruatörvény volt, a másik pedig az állampolgársági kérdés anomáliáit úgy ahogy kiküszöbölő lex Dérer. (1926 június 25.) Ha utólag történelmi távlatból nézzük az 1925. évi eseményeket és a vámtöbbség problémáját, megállapíthatjuk, hogy ennek egy nagy jelentősége volt. Azzal, hogy az akkori cseh kormánynak a nemzetiségi szavazatokra kellett építenie, sikerült szétrobbantani a cseh nemzeti egységet. A polgári pártok éles ellentétbe kerültek a szociálista pártokkal. A szociáldemokrata párt a kommunista párttal szövetkezett és példátlan viharokat, tüntetéseket rendezett a képviselőházban. Előfordult, hogy szétrombolták az üléstermet és egyszer magának az elnöknek az életét is veszedelem fenyegette. Megmozgatták .az uccát is és egymást érték a véres tüntetések a «kapitalista-bérenc, burzsuj, úri kizsákmányoló» koalició ellen. A polgári többség a kisebbségi pártok támogatása nélkül munkaképtelen lett volna, — éppen ezért ez volt az az idő, amikor a kisebbségeknek sok mindent el lehetett volna érniök. A Magyar Nemzeti Párt vezetői ezt látták is és ezért szoros egyezséget kötöttek a német pártokkal. Közös parlamenti klubot alakítottak és megállapodásuk lényege az volt hogy egyik fél sem köthet a másik hozzájárulása nélkül paktumot a kormánnyal. A nemzetiségi pártokkal a tárgyalásokat részben Hodzsa, részben Kramář 114