Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE féle incidens fejleménye még az volt, hogy Lelley Jenő Nyugatszlovenszkói Keresztényszociálistapárt névvel új pártot alakított és pártjával résztvett az 1925. év novemberében tartott nemzetgyűlési választásokon. A magyarság azonban a Lelley-féle vállalkozást kellő értékére tudta leszállítani és a disszidens «magyar vezér» mindössze 17.280 szavazatot gyűjtött össze és így maga sem került be a nemzetgyűlésbe. Az 1925. évben a felvidéki magyarság politikai életének csak epizódja volt a Lelley-affér. Ekkor sokkal nagyobb jelentőségű események játszódtak le. Ez az esztendő az, amikor rövid időre a két magyar párt útja elválik egymástól és a kisgazdapárt s a Kárpátaljai Jogpárt egyesüléséből megalakult Magyar Nemzeti Párt, a német politikai fejlődéshez hasonló módon, a kettősvágányú politika útjára lép és megkísérli a maga részéről a cseh kormánnyal való tárgyalásokat. Emögött reálpolitikai megfontolások húzódtak meg. A választások rohamosan közeledtek és a nemzeti párt vezetői úgy vélekedtek, hogy a választási matematika minden kínálkozó előnyét ki kell használniok. A cseh választási törvény három skrutiniumot írt elö a mandátumok megállapításánál és a harmadik skrutiniumban az a nemzetiségi párt, amelynek a legtöbb maradék szavazata van, igényt tarthat egy még be nem töltött mandátumra. A nemzeti párt vezetői úgy gondolták, hogy a német aktivista pártokkal választási megállapodást kötve, ezt a mandátumot a maguk számára biztosíthatják. Tekintve, hogy a keresztényszociálistapárt ezt a választási kalkulációt nem helyeselte, a Magyar Nemzeti Párt felbontotta a választási egyezményt. Számítása helyes volt, amennyiben a harmadik skrutiniumban tényleg sikerült a maga számára egy mandátumot biztosítania. Az 1925-ös választásnál, amelyben a két párt külön indult, a Magyar Nemzeti Párt 138.737 szavazattal 6 képviselői mandátumot (Szent-Ivány József, Korláth Endre, Holota János, Füssy Kálmán, Koczor Gyula, Nitsch Andor) és három szenátori mandátumot (Törköly József, Richter János és Szilassy Béla) biztosított a maga számára. így szerezte meg a maga számára a vezető pozíciót a magyarság körében, miután a keresztényszociálistapárt 98.383 szavazatával csak négy képviselői (Szüllő Géza, Jabloniczky János, Fedor Miklós és Gregorovics Lipót) és két szenátori (Franciscy Lajos és Grosschmid Géza) mandátumot szerzett. Ez a választás a csehszlovák köztársaság életében is döntő jelentőségű volt, amennyiben a nemzeti koalíció kisebbségben maradt, mindössze 146 mandátumot tudott a 300 képviselői mandátum közül a maga számára szerezni. A cseh iparospárt bevonásával, ami 13 újabb mandátumot jelentett, Švehla mégis megalakíthatta újabb nemzeti koalícióját, amelynek azonban csak egy, nemzetiségi szempontból fontos intézkedése: a nyelvrendelet végrehajtási utasítása jelenhetett meg, mert a nyelvtörvénnyel kapcsolatos 113