Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

RÁDY ELEMÉR vélték, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a csehekkel bizonyos közeledést keressenek és az «aktív ellenzéki politika» útján biztosítsanak a németségnek előnyöket. Felmerült tehát a cseh—német együttműködés gondolata. A németség polgári frakcióinak vezetőit túlzás volna opportunizmussal megvádolni. Inkább reálpolitikai elgondolások vezették őket és állandóan szemük előtt lebegett a cseh példa, amely azt tanította, hogy egy kisebbségi nemzetnek a legtöbb előnyt egy kettősvágányú politikával tudják biztosítani olymódon, hogy egyrészük a merev ellenzékiség politikáját folytatja, másik részük pedig az aktivizmus útján igyekszik minél több előnyt biztosítani. Az 1925-iki választásokon a németségnek ez a része már mint kormánytámogató, úgynevezett aktivista párt indul küzdelembe. A németség politikai állásfoglalása kétségtelenül gondolkodóba ejtette a magyar vezetőket is és itt is felmerült az a gondolat, nem lenne-e jobb szintén ilyen kettősvágányú politikát folytatni? Az első ilyen kísérlet Lelley Jenő részéről történik, ezt a hiú politikust azonban ennél a lépésnél is elsősorban személyi szempontok vezetik és a keresztényszociálista párt aktivista vizekre való terelésével akarja magát mentesíteni a közös bizottság és közös vezérlő bizottság irányítása alól. Petrogalli Oszkárban, aki a nemzeti együttműködés előharcosa volt, állandó ellenfelét látta és amikor 1925-ben a magyarság első nagy vezére meghalt, el sem ment a temetésére. Ez természetesen a magyarság széles rétegeiben rossz vért szült és egyre többen voltak azok, akik Lelley politikájának tévedéseit, személyi indító okait felismerték. Mindezekután felesleges rámutatni arra, hogy Lelley Jenő kormánytámogató politikai kísérlete a párt vezetőségének hozzájárulása nélkül történt. Ezt bizonyítja az is, hogy Jabloniczky János és Bittó Dénes többedmagával bizalmatlansági indítványt nyújtott be a pártvezetőséghez Lelley ellen. A bizalmatlansági indítvány benyújtása után Lelley Jenő a «Népakarat» című lapban a felvidéki magyarsághoz kiáltványt intézett, amelyben politikai elgondolásait igyekezett megindokolni. A kiáltványra Szent-Ivány József, a kisgazdapárt vezetője válaszolt szintén kiáltvánnyal. A vitának az lett a vége, hogy a pártvezetőség Lelley iránt bizalmatlanságát nyilvánította és Lelleynelc le kellett mondania. Ez volt az első eset a felvidéki magyarság történetében, hogy személyi szempontokból, egyéni fegyelmezetlenségből, a magyarság politikája válságos heteket élt át. A keresztényszociálistapárt vezetősége Lelley távozása után újjáalakult. Ekkor került a párt élére Szüllő Géza, akinek egyik első ténykedése ebben a minőségben az volt, hogy válaszolt Szent-Ivány József kiáltványára. A kisgazdapárt vezére ugyanis egy átfogó magyar párt alakítására tett ajánlatot. Szüllő Géza ezt az ajánlatot elutasította, hangsúlyozván, hogy a keresztényszociálistapárt kereteinek fenntartására szükség van. A Lelley112