Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve

A FELVIDÉKI POLITIKA 20 ÉVE az első időben jelentkeznek komoly tehetségek, elsősorban a költészetben. A felvidéki irodalom húsz esztendeje egyébként a legtöbb értéket nem a prózában, hanem lírában termelte ki. Líra és az essay volt az a két műfaj, amelyben a felvidéki magyarság komolyat alkotott. Jelentkeztek a prózaírók is és a felvidéki magyar irodalmi élet első fellángolásától kezdve az állandó cél egy nagyszabású kisebbségi regény megírása volt. Ez azonban a mai napig is csak szándék maradt. A felvidéki magyar írók alkotásait egy berlini cég, a Voggenreiter Verlag adta ki, a könyvkiadás megszervezője Farkas Gyula egyetemi tanár, a berlini Collegium Hungaricum jelenlegi vezetője. Az ifjúság is ekkor hallatja először szavát, mégpedig Pozsonyban, ahol megalakul a keresztényszocialista diákok szervezete, amely 1920-ban szózatot intéz a szlovákiai magyar diáksághoz és ebben a magyar ifjúság jogait (pozsonyi magyar egyetem életbentartása, magyar elemi- és középiskolák fenntartása) sürgeti. Az ifjúsági mozgalmak azonban a pozsonyi kezdeményezés után elhallgatnak és csak az 1920-as évek második felében jelentkeznek újult erővel. Ekkor már az az ifjúság szólalt meg, amely a kisebbségi sorsban nőtt fel. A társadalmi munka kétségtelenül növelte a magyarság nemzeti öntudatát. A széles néprétegekben kialakult a kisebbségi sors vállalásának akarása és amikor a magyarság új erőpróba elé került, fölényesen állta meg a helyét. így az 1922 évi megyei, az 1923 évi községi és az 1924 évi kárpátaljai nemzetgyűlési választási küzdelmekből megerősödve került ki. (A kárpátaljai nemzetgyűlési választás alkalmával egy képviselői — Korláth Endre — és egy szenátori — Egry Ferenc — mandátumot szerzett.) A közös politikai munka további állomása az a közös választási egyezmény, amelyet a keresztényszocialista párt és a kisgazdapárt 1925 január 6-ikán Petrogalli Oszkár kezdeményezésére kötött. Az események azonban a következő hónapokban a két magyar párt útját elválasztották. A csehszlovák köztársaság történetében ugyanis újabb válságos korszak kezdődött el. A koalíció két szárnya — az agrárok és a szociáldemokraták — különböző gazdasági kérdések miatt ellentétbe került egymással és kétségessé vált a kormánytöbbség biztosítása. Ebben a korszakban a német kisebbség táborában is két irányzat kezdődött; az egyik az intranzigens nacionalistáké volt, ahová a német nemzeti párt és a német nemzetiszociálista párt is tartozott, a másik pedig a német polgári pártok blokkja. (Német keresztényszociálisták, német kisgazdák, demokraták, német iparospárt.) A nacionalisták obstrukciós politikát folytattak, nem vettek részt a parlament ülésein és ha megjelentek, hangos tüntetésekkel igyekeztek lehetetlenné tenni a törvényhozás munkáját. Ezzel szemben a polgári pártok ebben az időben mérsékeltebb politikát kezdtek követni. Látván a kormánykoalícióban uralkodó ellentéteket, úgy 111