Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék domborzati viszonyai
deli. Ilyenek a Vegliszkai (691 m.), Palotai (683 m.), Felsőja 'b I unkái (909 ím.), Oroszruszkai (797 m.), Uzsoki és Vére c ke i (841 m.), melyek a magyar földről Oroszországba vezetnek át. E csoport legmagasabb csúcsai a Szrib (1014 m.), R a vk a (1300 m), Hali.cs (1335 m.), Staro sty na (1200 m.), Ruszki put (1311 m.) és H úszta (1405 m.). 2 A Beszkidtekkel párvonalosan halad a Zemplén, Ung, Bereg megyék belső részeit beágazó V i h o r l á t - G u t i n, illetőleg enneki tagjai a Vihorlat-, S z i nyák i-, Boríó-Gyil- és N a g y s z ö. II ő s i-csoportok, melyek mint az Északkeleti-Kárpátok déli lánca, mintegy 220 kilométer hosszúságban kisérik a Ke'etj-Beszkidéket. Öskőzete a trachit. Ezt több helyen nagykiterjedésű vulkáni tufák, eocén r oligocén és miocén rétegek fedik. Turisztikailag szép, bekalandbzásra méltó, történelmi emlékekben, színes mondákban gazdag vidék. Főbb' csúcsai a tulajdbnképeni Vihorlátban: a Kioviszkó (823 m.), S z i nnai-'kő (1007 m.), N ez s ab e c (1027 m.), Pro pics n i (1025) m.), a Szinyáki hegyek csoportjában a Mak o v ica (987 m.), Dünanka (1014 m.), Pleska (992 m.), a tiszta trachittufábóí áll, ó Borľ'dGyil hegységben a Bom b u ska (1022 m.), Buzora (1086 m.) ; és Szinyák (1040 m.), végül a Nagy-Ág és Borsova-patakok völgyei közé szorított N a g y s z ö 1 1 ő s i-hegységben az Osztri-Vrcb (878 m.). Máramaros megye és Oroszország határvonalán, a Nagy-Ág völgyétől a Borsa völgyéig, illetőleg a Priszlop-hágóiig, a M ára'.marosi-havasok gránit és trachit a'apon ülő harmadkori homokkőzetei találhatók. A pataklvölgyek százai által össze-visszatépett, számos különálló csoportból álló, bükk és fenyőrengeteggel, kiterjedt, havasi legelőkkel fedett és csak a patakok alsóbb folyásai mentén lakott vidék, melyen a To r o n y a i (941 m.), Pant y r (919 m.) és j a bi on ica. i (934 m.), vagy Tatár-hágókon át lehet a szomszéd Oroszországba jutni. Főbb csúcsai az országhatáron ülnek. Ilyenek a Csorna-Répa (1128 m.), Go r g an (1443 m.), Popági y a (1742 m.), Polo n k a (1353 m.), H overia (2058 m.), C s o r n a-H o r a (2026 m). A belső ágakból emelkednek ki a N ig rovec (1712 m.), Ménesül (1487 lm.) és Német-havas (1520 m.). A Kraszna-havas csoportjában a íKraszna (1495 m.); a Szvidovec-csoportjában a B I i znica (1883 m.), tőle délre a S zees u I (1726 m.), közelében a Nagy Piet ros z (2024 m.), Máramarosszigettől keletre a Be r la b ask a (1746 m.), végül a Pop-lv'án (1947 m ). Annak a hatalmas, bonyolult szerkezetű hegyrendszernek, mely a Fel vidék felületét borítja, viszonylag csak csekély kiterjedésű síksága van. Ezek a sík vidékek a kisebb-nagyobb folyók völgyeiben helyezkednek el. Rendszerint keskenyek, a folyóvölgyek irányát kísérők'. Kivétel csak a vidék nyugati és keleti szakaszában van és pedig nyugaton a nagyobb kiterjedésű Morva-síkság és Kis-Alföíd', keleten a Nagy-Alföldnek a Tisza jobboldalára áthúzódó és Zemplén, Ung, Bereg és Ugocsamegyék déli, défnyugati részeit borító nyúlványa. Geologia» tekintetben ezek a síkok a miocén, pliocénkori belten— '42 —
