Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék domborzati viszonyai

gerek feltöltődött, pene pl énbe átmenő s a környező h egysége k bie simuló részei, melyek harmadkori lerakódásaira a peremszélek felé pleistocén (diluvium) és holocén (alluvium) kavics, homok, agyagi és lősz rétegek települtek. A már említett Morva-sík ság a régi Nagymagyarország- nyugati határrészén, a Morva folyó baípartján, a ínyitramegyei Szakolcánál 169 méteres tengerszinti magassággal kezdődik s előbb keskenyen, majd a Miava-patak torkolatától erőteljesebben kiszélesedve, mintegy 80 kilóméter hosszúságban kiséri a Morva vizét. Keleten és délen a KisKárpátok s ennek pene pl én ie szab határt átlagosan 150 méter tengerszinti magasságú területének. Ebből a síkságból nyúlik ki a Miava és Rudava-patakok keskeny, alluviális völgye. K i s-A ľ f ö I d

! n e k a Kis-Kárpátoktól keletre terülő nagyobb terjedelmű síkságot nevezzük, melyet észíakon a Brezovai, Nyitrai, Aranyosmaróti, Selmecbányái hegyek délre nyúló végágai-, délen ped'ig a Duna folyam határolnak. Legmélyebb pontjai a Du na s az abba ömTc folyók szélesebb-szűkebb völgyeiben vannak. Itt a talaj tiszta alluvium, ellenben a Csallóközben és pedig annak teljes hosszában, Pozsonytói-Komáromig, nagy kiterjedésű düuviá-ljs kavics és lősz padok feküsznek. A Vágszögben, továbbá a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly-völgy, alsó szakaszában, a peremszélek felé az őskőzeten harmadkori pannonagyag, kavics és homokkő lerakódások ülnek. A szintmagasság a Csallóközben 110—125-, Nagyszombat táján 130—150-, Komárom megye keleti részében 105—120 méter. A Felvidék nyugati részén, a Hernád, Bod va, továbbá a Tisza jobboldalán, az O n ď o v a, Labore, U n g, Latorca, B o rsova völgyében van számbavehetőbb alluviális eredetű síkság. Az ung és beregmegyei síkság 106—125-, az ugocsai pedig 120—130 méter tengerszinti magasságú. — 43 — 2