Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

még a szelíd

1 hegyek is magasabbnak látszanak s a patakok csörgedézése harsogva zúg. Levegőjük hűvösebb, fáinak árnyéka is komorabb. ; Fenn a tetőn ennek ellenkezője. A völgyek sekélyek, tágasak. Gyér forrásaik csobogó, vize eltűnik a töbörök mélyén. A kanyaHgós ér helyett töbrök sora kisér. A nap tűz, de nem hevít. Az erdő, hűs, dé nem oly komor, mint odalenn. A sok töbör, e vízoldta sziklatölcsérek miatt a Bükkben a tájékozódás is máj. Nehéz a teméntelen töbör között rendét találni. És e rend nyomán eligazodni. Itt a Bükk tetején nincsenek olyan völgyek, mint egyebütt. Itt a sok kurta hegyhát, a sok sekély nyereg és ezernyi töbör között csak kellő gyakorlat után tudunk tájékozódni. Még a jó térképolvasókkal ;is megesik, hogy eltévednek. A Bükk kilátóhelyei is változatosak. Változatos, vadregényes előtereket láthatunk a mély völgyek fölött meredő sziklaszirtekről. (Szt. István, Fehér-kő, Molnár-szikla, Zsófia-torony, Látó-kő, Gerenna-vár stb.). Tág hátteret, messzi vidéket a fennsík peremét övező Kövekről. A Bélkő, Tarkő és társai dél felé tárnak elénk nagy távlatokat. A Bálvány meg az Örvénykő északra néző ormai pedig a Kárpáfok hosszú láncolatát láttatják. Tátrát látni verőfényes ősszel, kései nyáron, nemcsak az örvénykőről lehet. Ha kedvező az idő, látunk Tátrát a Bükk északi oldalán minden akkora hegyről, amelyik a szomszéd csereháti dombok fölé emelkedik. S ma a Bükk'be jutni olyan könnyű! Napokig, hetekig barangolni benne olyan kényelmes. Az autóbusz 700 méter magasra röpít. Ott szállhatunk le a fennsík sziklaszirtje tövében, vagy a hegyalji völgyek fejénél a hegyek tövén. Benn a hegységben immár három menedékház (bánkúti, várkúti, bélkői) tövében három fürdő (Lillafüred, Tapolca, Kács) és számos hegyalji község biztosít szállást és ellátást télen-nyáron.., A Bükk nyugati részében, Bélapátfa Ivánál kezdjük meg a hegységet keresztül-kasul kalandozó vándorlásunkat. Bár a színmagyar község virágzó kőedény és cementgyára is megtekintésre méltó, bennünket inkább a falutól rövid félórányira közvetlenül a Bélkő tövében álló cisztercita apátsági templom érdekel, mely egyike a magyarföldi román építészet legjelesebb alkotásainak. Az apátság, mely történelmünkben Béíhárom k úti (Trium fontiinum) inév alatt ismeretes, a XIII. század első harmadában épült. Alapítója Ki I it, vagy Klétus, II. Endre aranybullájának szövegírója, ki 1232-ben, a francia eredetű cisztercita-rend tizenkét tagját telepítette a Bélkő rengetegébe s azok részére kolostort és mellé templomot emeltetett. Ám alig épült föl a kolostor-templomi s alig kezdték meg áldásos kultúr- és lelki tevékenységüket a cisztercita atyák, a vidéket dúló tatárok a kolostort már is fölperzselték s lakóit a rengetegbe menekülni kényszerítették. A tatárok kivonulása után, a visszatért szerzetesek csakhamar eltüntették a pusztítás nyomait. Lakói a múló századok során észrevétlenül élték csendes, feltűnés nélküli életüket, mígnem

1 a mohácsi vész s ezt követőleg

L a török hatalom [térfoglalása, idővel mégis elüldözte falai közül a 'békés pátereket, mert mikor 1687ben Eger vára és vele az egész vidék a török iga alól fölszabadult, — 345 — , 23