Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Trncséntől Nagybitsségig
Podhrágy-patak vize csobog, melynek jobbpartján, vadrózsa-, illatos boróka- és fehérvirágú galagonya bokrokkal szegélyezett keskeny hegyi út csavarodik fölfelé. Ez az út vezet a csodálatos sziklaképződméínyék'ben gazdag Oroszlánkői-hegycsoport bércei közé, melynek egy völgyszakadékában Oroszlánkő-Podhrágy húzza meg magát. Kicsiny határának lépésnyi széles szántói mögött, titáni sziklakúp felhőt hasogató büszke koronáján ott mereng 1, ott búsong — Orosz I án kő vára mohlepte romfala. A középkor legmerészebb építményeinek egyike az egész világon. Fölkúszunk a tetőre, hogy széjjelnézzünk. A nyofcszázméteres sziklabérc hegyéről fenséges kilátás tárul elénk. Nyuçfat felé, a morvahatár zöldesszürkébe játszó erdőrengetege borul a szemhatárra. Északfelőí á Chmelová felhőfoszlányokba takaródzó orma áll előttünk. Körötte puszta, vad, ijesztő a tájék. Amerre a zöld után vágyódó szem t&~ kint, nem Iái egyebet, mint a napfényben vörösen villogó sziklaóriásokat, melyeknek koronáit kopaszra tarolták az' év ezredek viharai és összetörték, összezúzták az ég tüzes villámai. Míg szertegurult faltörmelékein és gyérfűvű, síkos ösvényein föl1<úszunk a fellegvár Jegfelső emeletéig, figyelmünket önkéntelenül megragadja a deli és keleti tájék szépsége. A szemhatárt az Okrliszkoi, Domaneci és Vapeci-hegycsoport zárja. Lenn, a szédítő mélység' ölén, az Illavai-medéncét szegélyező dombsorok közül ki-kicsillán az ezüstszalagként kanyargó Vág tükre. Mellette lerdok, mezők, ligetek, tenyérnyi falucskák, melyeknek ezrernyi-'ezier színváltozata csodálatos szépségben olvad eggyé. A vár beosztását, építési módját vizsgálva, érdeklődésünk a merész várépítők felé fordul. Kíváncsian kutatjuk, vájjon ki is volt laz? De a kérdésre nem kapunk választ. Az építés ideje s az építő neve elveszett a múló századok homályában. Csak' azt tudjuk, hogy a tatárjárás idejében már Bogomér lovagé. Majd a huszita rablók tanyája. Egy század múlva a Jakusichokó. Rákóczi korában Madocsányi Miklósé, kitől Lipót martalócai ragadják el. A néprege a vár alapítását egy pásztornak tulajdonítja. Melichor pásztor Róbert Károly idejében élt. Karámja a mai Tovarszkó táján volt. Ebben az időben egy oroszlánformájú sárkány pusztította a vidéket. A megrémült nép fejvesztetten hagyta ott mindenét és csakhamar lakatlanná lett a tájék. Róbert király fényes jutalmat ígért a szörnyeteget elpusztítónak. Hasztalan. A vállalkozók sohasem tértek vissza. Egy ízben Melichor pásztor mátkáját ragadta el a szörnyeteg. A pásztor a nyojmok tutání rohant. A mai oroszlánkői várhegy barlangjában talált reá. Iszonyúi küzdelem után a szörnyeteg kettéhasított koponyával maradt a porondon és a hosszú, gondbs ápolás megmentette az életnek az elrabolt leányt. Róbert király szavának állt. Nemiessé tette a pásztort. N (eki ajándékozta a megmentett vidéket. A barlangot rejtő szikla ormán ekkoH épült föl a vár, melyet a krónikák Oroszlánkőnek neveztek el. Oroszlánkőtőí északra, a Kobulinec fehéren villogó juramész; szirtjein, Lednic vára roskadozik az idők súlya alattt. Ritka példája az építészetnek. Fellegvárába átfúrt mészszirteken-, Sztracha nevű őrtornyába az anyakőzetbe vájt lépcsőn vezet az út. Míg törmelékein» — 235 — 10
