Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei
Tcúpkolosszusa s ebben a következő geologiai időkben történt kéregmozgások következtében azok a gigantikus méretű kavernák, melyek egyike az Ágasvár Csörgőlyukában ejti bámulatba az embert. A hagyomány szerint a Mátrabércen valaha állott Ága svá r pincej áratai összeköttetésben állottak a barlanggal, mely hosszú ideig zavarta a kincskeresők álmát, kik itt keresték a Mátra tündéreinek tömérdek aranyat, ezüstöt ékkövet rejtő kincseskamráját, melyet bizonyára megtalál az, ki az Ágasvár fennsíkján Szentiván éjjelén mulató tündérektől el tudja lesni a bűvös jelszót, melyre szétnyílnak a sziklafalak és soha nem képzelt mennyiségben tárják föl* a Mátra kincsét. Föntebb említettük a mészvidékeken gyakran megtörténik, hogy a szénsavas víz álta! kimosott barlangokban nem rakódik le cseppkő, mert az átszivárgó víz erőteljesebb áramlása nem engedi lerakódni a feloldott mészparányokat s így cseppkővel nem nőheti be kavernáiíi a hegy. Ilyenkor főleg egy-egy nagyobb esőzés után, megtörténik, hogy a barlangi víz tomboló folyásában egyik vagy másik üreget beszakítja, vagy a külső dolinák, zsombolyok a víz lazitó hatására úgy] bemélyülnek, hogy a környező kőzetek elvesztik boltozattartó erejüket és beroskadnak. A mészvidékeken az egymásba nyíló barlangsorok beszakadásából így keletkeznek a hosszú szurdokvölgyek, melyek kőtörme'ékét évtízezrek folyamán lassan elgörgeti, elkoptatja, szétporlasztja, parányaikban elhordja a mind mélyebb szintekbe szálló Víz, úgy, hogy idővel egy-egy ilyen szurdok olykor több száz méter mélységű hasadékot vág a fölszínbe, melynek fenekén ott folydogál a szurdokot kiformáló víz ma is. A Felvidék mészzónáiban gyakran fordulnak elő ilyen barlangbeszakadásokból képződött rövidebb-hosszabb szurdokvölgyek, melyek közül alábbiakban ezúttal csak néhányat fogunk ismertetni: Az Abaujmegye északnyugotj részében található Szád e fő i és Áji-völgy tipusos barlang-beszákadású szurdok. Valamikor az őshajdanban, mikor még a Tornai-mészvidék platója nem volt mély völgyekre, szakadékokra tagolva ; mikor még nem voltak a hegyek 1 testébe behomorodó dolinái, kútszerűen kimélyült zsombolyai, ugyanaz a patak, mely most a szurdok mélyében folydogál, vagy háromszáz méterrel magasabb színtben vájt magának csapást. Mindenesetre évmillióknak kellett eltelni addig, míg a hegyhajlatokban dolinát mélyített, zsombolyt fúrt vizét a mészhegyek repedései beszivárlogtatták a mélybe, ott földalatti útat vájt, tág i îtott, 'mélyített, egymásbaszakadó barlangokat formált, a felső rétegek boltozattartóit meglazította, berogyasztotta, szikláit szétporlasztotta, elhordta, aztán kezdte elölről a munkát: a mélyebb szintekbe szállást, barlangfúrást, berogyasztást, kőelhordást, míg így, emberi liidőmérővjel megmérhetetlen idők alatt kialakult az a völgy, melyet pillanatnyi életünkben ma látunk és keletkezésében a Végtelen Mindenség egyik csodáját bámuljuk. A Szomolnoki-hegység Csükeresz nevű orma alatt ered a Szádéi ő (másként Szár-patak), me'ynek középfolyása alkotja a híres — 99 — .1
