Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Bükki tájak
t letre a Bagoly (717 m.), nyugatra a Te br e s (772 m.), Kisgyőr fölött a K ő I y u k-G a I y a (720 rn.), Répáshuta alatt a Borostyánkő (646 m.), Bükkzsérc határában az Odo r vár (546 m.) és Kács fölött a K ácsi-bérc (572 m.). A hegység északi mészzónájában legtekintélyesebb magaslat az Orvéin y kő (773 m.) r valamint Nagyvizsnyó határában az egész hegység óriása, a regegazdag Bálvány {956 m.) s ennek közvetlen közelében a N y ár j u (890 m.). A geologiai ó-harmadkorban, vagyis a paleogénben, a Bükk főtömege mint sziget állott ki a környező 'beltengerből. Ennek üledékeként számos helyen eocén és oligocénkori numrnulit-mészkő és márga ütközik ki la felszínre. Ilyenéket a hegység déli lábénál abban a hatalmas karéjban találunk, mely Egertől csaknem Miskolcig húzódik. Az új-harmad'kor miocénjéből nagy területeket borít az ekorbeli tenger üledéke, a kövületekben gazdag agyag és homokkő, bzlek a területek azonban már nem olyan változatosak és tájképileg sem olyan festőiek, mint az előbbiek. Kivételt csak ott találunk, hol a homokkőre vastagabb mészrétegek települtek, mint pl. a d'édesi Várhegynél, Odvaskőnél, vagy Hetemér szikláinál. A hegység déli részében, hol a miocén-kor alsó és középső szakaszában heves vulkáni tevékenység tombolt, különösen Kisgyőr, Cserépfalu, Kács, Zsérc, Bogács, Tibolddáróc környékén, a riolit,- és iandezittufa, olykor nagyobb kiterjedésben ül a korábbi rétegeken, sőt »egyes helyeken a térszínből feltűnőbben kiemelkedő csúcsokat is alkot, mint pl. Cserépváralja fölött a K a r u d'-h e g y (366 m.) és Mocsolyáspuszta határában a Halom vár (314 m.). A szarmáciai emeletbe tartozó riolittufák a hegység déli, délkeleti dombokba törpülő részén, nevezetesen Bogács, Tard, Geszt, Vatta, Harsány környékén fordulnak elő. A kréta-kor közepe táján felgyűrődö;tt s a környező beltengerből szigetként kiálló hegységnek az új-harmadidő pliocénjében már csak a délkeleti szélét mosta a pontusi, illetőleg levantei-tengejt" és ebből az időből valók azok az Alföld síkja felé lejtő vastag homok- és agyagrétegek, melyekben helyenkint lignitfjelepek, sőt a borsodmegyei Tardnál aszfaltrétegek is ülnek. A geologiai inegyed-kor pleisztocénjére és részben holocénjére utalnak azok a hatalmas mésztufa lerakódások, travertinok', melyek főleg Eger, Diósgyőr, Lillafüred környékén lepik meg a vándort s alkotnak olyan csodabarlangokat, (pl. Lillafürednél az Anna-barlang) melyek érdekesség szempontjából a világlátványosságok közé tartoznak. Ebben a korszakban a hegység lábától már teljesen elhúzódott a levante! tenger és csupán egyes lagun ás, mocsárfészkes helyek barnaszéntelepei emlékeztetnek a hajdani életre. De a Bükk nemcsak geoíogiaiíag érdékes hegysége a Felvidéknek, hanem ősrégészeti szempontból is. Nagykiterjedésű, elkarsztosodbtt mészkőfennsíkjain, illetőjeg mészmasszivumában keletkezett nagyszámú barlangjában, — mint e könyv »Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken« és »Barlangok« című fejezetekbén már érintettünk, — olyan gazdagságban lelték imeg a jégkor állatvilágának (mammut, gyapjas orrszarvú, barlangi medve, hiéna, oroszlán, őstulok, taránd 1, sarki róka, apró emlősök és madarak) csontjait, továbbá a paleolit-ember kultúrájának -primitív, de ennek ellenére is möndhatatlanul értékes emlékeit, mint __ 341 „
