Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

sehol máshol a 'magyar földön. Ilyen nevezetesebb barlangok a Szinva* völgyében a Szelet a»-, Puskaporos-, Hermann Ott ó-, Kecskelyuk- Büdöspest-, Anna és Szent István-barlangok. A Forrásvölgyben a Forrásvölgyi-, a Garadna téknőjében a Kőlyuk-, Csókási-, H árom

1 k úti-barlang, Répáshutánál a B a 11 a-barlang. Lillafüred érdekes látványossága a Szent István cseppkő- és. A inna tufa-barlang. A barlangok beszakadásából évmilliók során keletkezett meg kapóbb szurdokvölgyei a Szinva-, Puskaporos-, Udvarkő-, Kőköz-, Szalajka-, Mészvölgyi és Uppony-szurdökok. Ez utóbbiak' keletkezésére vonatkozólag

1 utalunk a »Barlangok és szurdokvölgyek« című fejezetre. A Bükk vízrendszere éppen olyan érdékes, mint geologiai felépítése és arculatja. Mint a karsztszerü mész h egységekbe n általában, a Magas Bükkben sem igen találunk forrásokat. De annál inkább a hegység lábánál, hol a karsztban elnyelt; s nagy mélységekbe vezetett víz, mint típusos karsztforrás tör elő. Itt közbevetve ne feledjük, hogyha a Bükkben karsztjelenségekről beszélünk, ez nem azt jelienti, hogy hegyei kopárok, mint pl. a dalmáciai, hercegovinaií karszt, hanem' hogy vizeinek jelentékeny része a hegység mészüregeiben folyik s (mint barlangi forrás olykor nagy erővel, zúgva, bömbölve tör elő, mint pl. Omasa fölött a Garadna. De ilyenek a nyugati Bükkben az Eger vizét tápláló felsőtárkányi-, monostorbéli-, bélapátfalvi-, szilvásváradi források is, továbbá északon a-* Mályinka s a [diósgyőri vasgyár ivóvizét szolgáltató Felsőforrás. A BelsőBükk Szentlélek-miskolci árkában rendkívül dús vizéről híres az előbb említett Garadna és Szinva. A' Bükk-térképe. — 342 —