Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei

Barlang fejedelme és a Mészárszék nevű alakok álldogálnak, A kilencedik hídnál, a patak balpartján, egy ősi omlásból származó ma­gaslat következik, a Móri a-h egye, mely fölött 80 méter magas­ságban emelkedik a félgömbös boltozatban összehajló fal. A Nag y­t !erem 100 méter széles, 90 méter magas. Nincs az az emberi ke<­zekkel épített dióm, melynek szemlélése olyan fenséges érzésekjet tudna kiváltani a lélekből, mint ez 1, melynek oszlopai a villanyfényben millió csillag ócskát szóró tündérpalota előcsarnokának látszanak. Deák oszlopai mellett elhaladva, a Niagara nagyszerű víz­zuhatagában gyönyörködhetünk. Megragadó látvány a Dante pok­la, M u r á n y vára, ettől balra a Leon idás és E p h i a 1 1 e s osz­lopaival ékeskedő Thermophylei-szoros, a Táborhegy, Vaskapu, Sóhajok h id 1 j a. A Vaskapuban legszebb a Szultán pamilaga és az Olympus, melynek látása valóban isteni élvezet. A barlang eme részében bármerre forduljunk is, mindenütt a legszebb cseppkőalákokat találjuk. A szépek közül is kiválnak Vénus és Cupido hófehéren tündöklő alakjai és Sem i r am is f ü g g ő-t kle ť t j e, mely a villanyfényben úgy csillog, mintha a meséik gnómjai gyémántporral hintették volna be. Alig fordítjuk tekintetünket más irányba, újabb és újabb szép­ségek tárulnak elénk. Itt Apolló temploma, Phil lemon és Baucis alak ia-, a Pisai t o r [o n y, Indus sátor, Kleopatra, tűje, B a r á t s á lg o s 'z' I ta p a-, amott Niobe, Plútó templo­ma s a hatalmas méretű Szent László szobor. 1890-ig a Barátság oszlopa Volt az utolsó cseppkőformáció. Ebben az évben Sjiegmeth Károly buzgólkodása a barlang új szépségeit nyitotta meg. Itt tűnik a bámuló szemébe a stalakiitokban gazdag Tempe völgye. Mintha az óriások mesés jégvilágába 1 léptünk volna, hol egy-egy jéglcsap toronymagasságú arányokban! csüng a tetőkről, itt is a kolosszális csapok eglész erdejét látjuk 1 magunk fölött. Szinte borzadva suhanunk el alattuk. Hiszen ha a tűhegyben vég­ződő csapok közül csak egy is alázuhanna, menthetetlenül temetne maga alá. A Salamon templomának nevezett cseppkő-csoport nemi kevésbbé keltheti föl bámulatunkat. A remek, öles átmérőjű formá­ciók mintha mennyezettartó oszlopoknak készültek volna, úgy álla­nak a Természet e csodátemplomának perisztiljében. Mesterük év­ezredekig építette. Évezredekig milló és millió vízcseppecskie hordta hozzá a mészanyagot, melyet viszont évmilliók előtt élt állati szer­vezetek porladékából transzformált a végtelen Idő. Az oszlopok felülről épültek lefelé. A kiálló dudorok a szabályo­san ismétlődő bevágások, mint a dór pillérek rabdózisei, körüli futják az oszlopokat s arról tesznek bizonyságot, hogy szabályosan ismét­lődő vízviszonyok között épültek. A nyári kevésvizü időkben lassabban, az őszi-tavaszi vízbő évszakban gyorsabban. Csak azt nem tudjuk, hány ezer tél és nyár múlt el addig, míg az első kis mészkarikácska a mennyezetről lenyúló hatalmas oszloppá lett. Az elsőség pálmájáért Salamon templomának pilléreivel, az új kijárat közelében levő A I aba s t r o m-t o r o n y bizarr alakulata ver­senyez. Hófehér lapocskái szinte izzani látszanak a rátűző villanyfény­— 84 — .1

Next

/
Oldalképek
Tartalom