Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei

(ben. Alakja azt ligazolja, hogy keletkezésében voltak ,idok, mikor a hegytető eldugult dolinájából csak lassan szivárgott hozzá a nedvesség és voltak idők, mikor a mészparánnyaf rakott cseppecskék! nem pihenhettek meg a mennyezeten, hanem végigsiklottak

1 az épülő kolosszuson és terhüket legnagyobb mennyiségbén az oszlop középtáján rakták le. Az (ilyen keletkezésű oszlopok hordóalakban hasasodók s hónál is fehérebb (színük igazolja, hogy az építéjs e szakaszában gazdag szénsav tartalmukkal tökéletesen feloldották a nummulit-meszet. A Rarad'fa leghosszabb mellékága az újabban fölfedezett Rete k-ág, melyet Kessler H u b (e r t és társai 1932-ben kutattak át. Nevét sajátságos retekalakú cseppköveitől nyerte. A Retek-ág;, mint ábránk 3 számmal jelzett részén látjuk, a régi bejárattól mintegy három kilométernyire keletre, Aggtelek falun túl, a Gálya-tető alatt torkol ik a főágba. Körülbelül két kilométernyire a betorkol á stóf, egy óriási méretül szinte beláthatatlan magasságú csarnok szebbnél-szebb képződményeinek meglepő tömege fogadja a vándort, ki ámufatában önkéntelenül áll meg talán percekre, talán negyedórákra, mert itt, az örökkévalóság termeiben ugyan ki mérné emberi mértékkel az Időt, és önfeledten, lélegzetét visszafojtva ki tne bámulná a Természet e remekműveit. Majd apró tavacskákon, törmelékdbmbókon, ijesztően szűk sikátorokon, széles kőutcákon át vezet az út. Egy hefyen, valamikor évezredek előtt kiszáradt tóhoz érünk, melynek hajdani vizéből kivált milliárdnyi kalcitkristály szinte szemet kápráztatóan ragyog a látogató Izemébe. Hatása olyan, mintha óriási colliert helyezett volna elénk a Természet ékszerésze, melybe pazarul osztogató kedvében berakta legszebb, legparázsióbb féinnyel tündöklő gyémántkristályait. Va tóiban, nem lehetett volna találóbb nevet adni ennek a kiszáradt tórnefdérnek, mint: Gyémánttó. Minthogy a barlang ez útszakasza még nincs teljesen átdolgozva, csak gyakorlottabb, edzettebb természetjárók keressék föl. «. Mini: föntebb említettem, a barlang ezid'őszerinti hossza a csehektől visszakerült Domicával együtt kb. 24 kilométer, így ma a földkerekség legnagyobb cseppkőbarfangja. * A b a u j megyében, Tornanádaska és Komjáii határában, van íegy nagykiterjedésű karsztos fennsík, a V e c s e m b ü k k, melyet az farralakó nép az Ürtól elátkozott vidéknek tart. A fennsíkon számos kútszerü, roppant mélységiekbe aláeső barlang van, a Pokolszájak-nak nevezett lyukak, melyek közelébe nem mer menni a báblonás nép, mert szentül hiszi, hogy a közelükben járót a bárlangszájaknál leseÜIkedŐ ördögök menten elkapják jé s elevenen viszik a pokol fenekére. De ösztönösen elkerüli a jószág is, mintha érezné, az ott ráleső vef-i szedelmet. . ľ A kútszerü roppant üregeknek álta'ában zsomboly a nevük. Közülök leghíresebb a néhai Hadik János gróf tornanádaskai birtokán levő v e c s e m b ü k k i, me'yet 1911-ben a Magyar Földtani Társulat kísérelt meg átkutatni, d'e nem sikerült, mert a lebocsájtott mérőón 100 méternél sem ért feneket s így abba leeneszkedni nem mert senki. — 85 — .1