Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei
cseppkőalakzatok felfedezése, térképezése; a Denevér-barlang új bejáratának feltárása; mely annál érdekesebb, mert hosszú évezredek előtt ez volt a kőkori ember által használt bejárat s ez tette értheftővé, hogy a Denevér-ág utolsó nagytermébe miképen kerültek azok ! a csod&l e. to s rajzú edénytöredékek, s küönféle csont-eszközök, melyek az úgynevezett bükki kúltúrával tartanák rokonságot. Az Aggteleki cseppkőbarlang alaprajza i. A Denevérágban 1932-ben fölfedezett bejárat. 2. A régi aggteleki bejárat. 3. A Retek.ág uj barlangrésze- 4. Vöröstói bejárat. 5. Jósvafői bejárat. 6. ADomica-ág mesterséges bejárata. 7. A Domica-ág természetes bejárata. 8—9. Szifonok. De lépjünk a bar ángba, ebbe a kővé vá.f csocfavifágba, mefynek nagyszerűségét méltókép nem tudja leírni még az sémi, aki olyan tökéletesen ismeri, mint Kessler és társai. A vak sötétből tompa zúgás ha'latszik felénk. Mintha vízesés zuhogna alant s az infernális mélységekből csak azért csapódnék fe-> lénk az elhaló, tompa zúgás, hogy feltűnőbbé tegye a közvetlen környezet csendjét és ijesztőbbé a földalatti világ 1 magányát. De ime, egy gombnyomásra hirtelen fölgyúl a villany és annak' fényénél, sötéten, álmosan sodródó patakok, homokos partok, sziklahegyek, agyagdbmbok, üregek, szakadékok, kristályforrások, mennyezetről aláfüggő s a padozatról fölfelé meredő oszlopkolosszusok 1, áttetsző kőfüggönyök, sziporkázva csillogó falak végtelen labirintusa, idegenszerű pompája tűnik a bámulatában percekig szóhoz jutni sem tudó szemébe. Míg így elfogódva nézzük az elénk táruló csodáképet, lelkünkben föltámad a kérc'és: milyen titáni erők fúrtak itt üregeket a Föld gyomrába s ezekben az üregekben miként születjett meg 1 a cseppkő? Mielőtt bejárnék' a barlangot, elmélkedjünk: Mikor a kü lvi'ágon jártunkban fölkúsztunk a B a r a d I a- és Galyatetőkre, láttuk, hogy ügjy ézéken, mint a közeli Poron y a- és Magos-tetőkön, tölcsér-, illetve teknő szerű mélyedések sorakoztak egymásután. Ezeket a mélyedésekét a szláv dolina szóvá! jelöli a tudomány. Az egyik mélyedés csak ák'kora, mint egy szoba, a másik elég volna egy falu befogadására. Az egyik jelentéktelennek látszó horpa— 81 — .1
