Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei

Közef a gömöri határhoz, a 485 méter magas Baradíatető aíatt van a vidék legnagyobb nevezetessége, a B aradi a, ismertebb nevén:; Aggtelek i-c s e p pik ő b a r I la n g. Akik évek előtt jártak erre és, megütköztek az elhanyagoltságon, mit az istállószámba menő ,,turista­szállódban s a 'barlangszáj (környékén észleltek; kik a világcsoda meg­tekintése után sárosan, csuron-vizesen, a csúszkálástól holtra fáradtan, vagy a gyújtogatott magnéziumtekercsektől összeégetett ujjakkal jöttek ki a barlangból, azok, ma csodálkozva látnák az óriási fejlődést, mely teljesen megváltoztatta a barlang környékét és belsejét. Rend, csín,, tisztaság. Mind'en kényelmet biztosító szálló. Kitűnő turista konyha. A: barlangban új, széles útak, hidak, pihenő helyek és villany, mely tü n dé­rivé varázsolja a cseppkőalakzatokat, melyek parányi kristályai a rájuk 1 vetített fényben úgy ragyognak, mintha gyémántporral volnának tele­hintve. A Baradla ma Európának még a híres Dachsteiin-Mamimit és adéls­bergi, másként posztumiai barlangoknál is hosszabb csodavilága. Évez­redek óta él az emberek tudatában, de 138 éve csupán, hogy éfső ismertetése Raisz Keresztéíy rimaszombati mérnöktől, a barlang első tudományos bejárójától és fölmérőjétől megjelent. Negyed 1 század múlva, Vass I'm re gömörmegyei főindzsellér már több új részét mérte föl a barlanginak. Fölfedezte annak jósvafői ágát, eb'bíen a hó­fehéren tündöklő cseppkőalakzatok, hatalmas, dómszerü boltozatok­tömegét, a megnővjekedétt, gyorsan rohanó, helyenkint át sem lá­bolható Stix vizét, de a barlang kijáratát nem sikerült fölfedeznie. 1876-ban, báró N y áj r y Jenő végzett értékes régészeti kutatá­sokat a barlangban, mikoris meg 1 ta Iái ta a jégkori ember több százezer­éves nyomdát s az úgynevezett Csontházban, a vastag barlangi agyag-, guánó- és travertinréteg alatt rábukkant a történeíemelőtti korok bar­langlakóinak temetőjére. A Csontház közelében feltárta az ősi tanya­helyet is, hol a tüzpadojc hamurétegéből, tömérdek hosszában fölha­sfoigatotí állatcsontot, cseréptöredéket, kő- és csonteszközt ásott ki. Ez a l elet beszédes bizomysága annak, hogy a barlangot az évtízezrek sora óta lakta az ember. Ujabban K a d' i c Ottokár, H i 11 e b r a n d J e n ő és Tompa Fe­renc végeztek a barlangban értékes eredményeket adó ősrégészeti és embertani kutatásokat, míg D u dich Endre annak állatvilágát ta­nulmányozta át, megállapítván, hogy abban a jégkorban élt nagy em­lősökön kivül, ma kb. 270, leginkább mikroszkopikus állátfaj él, melyek; mint jellegzetes barlanglakók, teljesen vakok. A barlang felfedezési történetében óriási haladást jelentett az úgy­nevezett jósvafői-ág megnyitása, a fölötte levő hegytömeg átfúrása s ebben egy 300 lépcsővel bíró lejárat elkészítése, miáltal lehetővé vált a barlang bejárása anélkül, hogy a fáradságos visszautat meg kel-< lene tenni. 1926-ban Kessler Hugó rendkívül fáradságos és életveszélyes kutatás után megtalálta a barlangnak cseh területre esett úgynevezett Domica-ágát, melyet 1938. nov. haváig a magyar részen levő folyo­sóktól a föld alatt erős vasrács választott el. De a legeredményesebb ímunka 1931-ben vette kezdetét, mikor Kessler Hugó, a kiváló bar­langkutató vezetésével megindult a barlang részletes föltárása: útzáró sziklák robbantása; ýj járatok ás ezekben remek, hófehéren tündöklő — 80 — .1

Next

/
Oldalképek
Tartalom