Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Tisza völgye
a Ferenc- és Ferdinánd-aknáik. Ezek közül az 1674 óta művelt Apafjaknát a sóbányák legnagyobb ellensége, a víz öntötte eí s üregei ma hatalmas földalatti tavat alkotnak, míg a Rákóczy-aknábán mérsékelt művelés mellett is, évente mintegy 300,000 métermázsa sót termeinek. Máramarosszigettől délre, a Mára-patak völgyében fekvő a kn a-s u g a t a g ii sótelep 5032 méter hosszúságban, 2155 méter szélességben és eddig ismeretlen vastagságban terül el az agyag és márgaréteg alatt. Tiszta sómennyiségét másfélmillió métermázsánál többre becsülik. Az említett két bányatelep ma román területen fekszik. A harmiadiik 1 nagy sótömb Ak in a s z í a t i n á n van. Aknái közül legrégibb a Kunigunda-akna. Ez egy 129 méter magas, 227 méter széles, 720 méter hosszú óriási terem. Sótömbjének vastagságát nem ismerik, noha a próbafúrások alkalmiéval lementek 215 méterig. A több mint ezer év óta műveit aknát az idők folyamán többször elöntötte a víz. Igy legutóbb 1904-ben, mikor olyan erőteljes volt a beömlés, hogy azt kiszivattyúzni többé nem tudták! s így azt ma külfejtés sei művelik. Ez a külfejtés nem 1 kevésbûé érdé kje s, mint az akna mélyítés. Itt ugyanis hatalmas, lépcsőzetes terraszokban hámozzák fe a sótömböt fedő magnéziás, kálisós agyagos kavicsot s így jutnaV a. sófalakhoz. A Kunigunda aknán kivül művelés alatt áll még a Ferenc- és Lajos-akna. Hogy például ez utóbbi milyen óriási mennyiségű sótömeget tartalmaz, azt elképzelhetővé teszi ez a pár adat: elipszis alakjának 'hosszabbik tengelye 5-, kisebbik tengelye 2.5 kilométer, így a hivatalos számítás szerint minden egy méter vastag fejtés kb :. 400.000 tonna sót ad. Az akna napi teljesítőképessége 60—80 vaggon és ilyen arányú művelés mellett a sótömböt még századokig 1 lehet fejfeni. Akik megfordulnak Szlatinán, el ne mulasszák aknáit megtekinteni, mert ez olyan élmény, melyet elfeledni nem fognak soha. A villannyal kivilágított akna tündéri fényben ragyog, mert a só,fal milliárdnyi sókristálya a rátűző fényben úgy sziporkázik, mintha drágakövek 1 halmazából volna összepréselve. Az akna falai tanulságosan tárják föl az óriási só tömbök keletkezésének titkát: az erősen gyűrt, egymásra halmozott rétegek tömegét, melyek mint a fa évgyűrűi, a Föld fejlődéstörténetében elsuhanó évmilliók munkáját engedik szemlélni. Szlatinával szemben, a medence közepén, a Tisza balpartján, az Iza és Tisza alkotta zúgban, a ma román uralom alatt élő Márám aro s sz iget tornyait látjuk kiütközni a sűrű lomb közül. Máramarossziget egyike legrégibb telepeinknjek. A környékén feltárt sóbányák már a történelem előtti idők népeit iis a tájra csaltak s lakta azt mindén átvonuló, vagy időlegesen megtelepedett törzsenépe az ó- és középkornak. Az erdélyi sóbányákon kivül, jól művelt bányáik voltak 1 itt a rómaiaknak is. De a dáciai római tartomány megszűnte után, e bányák kincseit — a napfényre került emlékek tanúsítják, siettek a sza'bád dákok, a germán karpok, gepidák, majd a hunnok, avarok és szláv népek iis kiaknázni, mert sóra mindánnyioknák szükségük volt. Máramarosszigetet Nagy Lajos 1353-ban emelte városi rangra,. — 605 ~
