Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Tájszépségek a Kárpátalján

De csalódunk. Egyik kanyar a másikat követi. Egyik kulissza,, mint a keletimesék szezám laktatja a bűvös szóra, a víz csevegésére szétnyílik és új, talán még szebb, talán még

! érdekesebb táj da rabokat mutogat. És a csodtaútnak vége-hossza nincs. Csak

1 a völgy mélyén futó Talabor keskenyül egyre. Csak a korábban vastagon mormoló komoly hangja vékonyodik gyerekes csevegéssé: más változás nincs a tájgalériábán. Most apró, elfeketült zsiindelyű fa kunyhók kezdenek feltűnni és egymásba folyó láncolatban nyúlni el a víz partján. Jellegzetes klárpátalji útmenti település. A neve: Fe í ső - S z i n e vé r. Utolsó község a Ta labor-völgyében. Már-már ^megállás nélkül mennénk végig az egyébként érdekteľerft falun, ha nem hívták volna föl figyelmünket az iskola fölötti hegyen álló fatempíomra. Egy keskeny sikátor és kövecses szerpentin vezet a hegyre. Amint feljutunk, nem tartjuk túízottnak a dicséretet, mert a rutén templomok egyik legérdekesebb pjéidánya áll előttünk. Mint — 658 ~