Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék vízrendszere,fürdő és üdülőtelepei
P inye, V i zni ce, Sztájra, balról a Dusina és Szernye. Ez: utóbbi a hajdan nagykiterjedésű Szernyte- mocsár vizét szállította a Latorcába. Amint Beregvármegye vizeit a Latorca-, Ungmegyéét az Unjg; gyűjti össze. Ez a megye legészakibb részében, a Beszkideken átvezető Uzsoki-hágó 'közelében ered. Téljes hossza 145 kilométer. Ungvártól kezdve a megye déli, alföldszerű mélysíkján folytatja útját, hogy a zempléni határon fekvő Deregnyénéí a Latorca vizéve'l egyep süljön. Nagyobb patakjai: a S z t a n c s i c a, U í i c a, Ubíya, S z o bránc és Cser n a. Balparton ,a Polonina, Lyuta és Tu r j a. Ugy a Felső-Tisza, mint a Latorca, Ung és mellékpatakjainak völgyei, hegyei, tájképi szépségekben, történelmi emlékekben egyaránt figyelemre méltók. Bejárásra különösen alkalmas pontok: a Fehér- és Fekete-Tisza forrásvidéke, a Pietrosz, Csorna-Hóra, Hoverfa, Gorgán, Csorna-Répa megmászása. Felejthetetlen tutajút a Tiszán Rahótól-Husztig. Beregmegyében híres a Vereckei-szoros környéke, a Latorca-völgye, Szolyvai-havasok sziklaviíága s a münkácsi vár. Ungmegyében a világháborúból emlékezetessé vált Uzsoki-hágó környéke; a honfoglaláskor, i idők regepatinás helye Ungvájr s a Polonina-Runa, valamint a Beszkidék pásztor kürttől hangos havasi legelői. A régi magyar határtól a Tiszáig lehúzódó Zemplén megye, vízhálózata olyan sűrű, hogy szinte egymást érik az észak-déli főirányban rohanó patakok, melyek a források csermelyek százainak a, Keleti-Beszkidekből és Erdős-Kárpátokból lefutó vizeit fogadják magukba. Jelentékenyebb vizei a Keíeti-Beszkidekben lered'ő Labore, mely vizét az U dva, C i r ó k a, Ung patakokkal gazdagítja. Az Ondava, mely Sárosból, Sztropkó mellett lép át Zemplénbe s az Olyka ; fölvétele után Parnónál, a vele párhuzamosan futó Tapoíiyal, majd az Ung gal bővült Labo rcca I, végül a Lato r cca I, Bodrog 1 név alatt folytatja útját és Tokainál torkolik a Tiszába. Sáros és Abauj vármegyék északi részeit beágazó Beszkidek és Makovica-hegység főpatakjai a már említett On d o va, a Branyiszkói hegységhez tartozó Mincsol északi oldalából fakadó Tap o I y, továbbá a Branyiszkói-hegyséCjben eredő s Héthárs, Kisszeben, Eperjes mellett elfolyó Tárca, melynek nagyobb mellékpatakjai a S z e kc s ő és L i t é n y. Szepesmegye déli részét a Hernád és mellékvizei öntözik. A Hernád a Királyhegy kefeti oldalából fakadó több forrás» egyesült neve. Szepas-, Sáros-, A bau j megyéken fofyik keresztül sl közvetlenül a Borsod-zempléni határon, Onód alatt simul a Sajóba. Hossza 190 kilométer. Esése eredetétől torkolatáig 1014 méter, melyből Kassáig terjedő felső folyására 916 méter esik. A Létán-hegiy alatt vadregényes szoroson töri át magát. Völgye Kassánál kiszélesül és Abauj-Torna vármegyén keresztül, ezen az észak-dél irányú, 10—15 kilométer széles termékeny peleplénen futja meg további útját : ; ! i i Jelentékenyebb mellékvizei jobbról a Királyhegy oldalából fakadó G ö I n i c, mely Sztracenánál a Felvidék egyik legmegragadóbb szorosán kígyózik keresztül és Merény, Szepes-Remete, Göínicbánya községek mellett elhaladva, Margita-falunál ömlik a Hernádba. De. — 52 — 2
