Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék vízrendszere,fürdő és üdülőtelepei

D o b r á d af Nagy-, Szenti é fek-, L ó k o s-, és Derék-patakok, végül a Börzsönyi-hegység

1 legjelentékenyebb vize a Kemence. A terület tájképileg kedves vidéke az Osztroski-hegységen átvezető Kriván-hágó; az ezer métert meghaladó Szitnya környéke s az Ipoly-kanyart kitöltő Börzsönyi-hegység számtalan pontja. Ez utóbbi hegység főkiránduló helyei a Bodikó, Csóványos, Nagyhideg-hegy, Várlak, Nagy-Galla, s a dlömösi Duna-szoros fölött emelkedő Szt. Mihály. Érdekes várromjai: Nógrád, Fülek, Hollókő, Szonda; Hontmegyében Csábrág, Drégely és a seímeci Leányvár. » e) A Tisza vízkörnyéke. Anyafolyója a Tisza. Máramarosmegyében, a Fekete- és FehérTisza összefolyásából ered. A Fekete-Tisza a Máramarosi Havasok határláncában, a Csorna-Klevá és Szvidbvec között, az Okola-havas oldalán, 1245 méter magasságban-, a Fehér-Tisza pedig az előbb említett határlánc Csoma-Hora nevű csoportjában, 1710 méter magasságban ered. A két főág Rahó fölött találkozik. Innen Técsőig nyugati-, Husztjg északnyugati-, Huszttól-Csapig nyugat-északnyugati-, majd innen délnyugati főirányban halad. Esése felső folyásában roppant nagy, amennyiben Máramarosslzigetig, hol medrének fenékszintje 263 méter az Adria fölött, csaknem "982 métert esik. Ettől kezdve egyre szélesülő völgyben folyik és •rohamos esése megsízűnik. Királyházánál 138-, Tisza-Ujlaknál 115-, Tokainál 90 méteres szinttel, kanyart-kanyarra halmozva lép. a Nagy-« alföldre, hol Titelnél 70 méteres szinttel ömlik a Dunába. Vidéke forrásokban, csermelyekben rendkívül gazdag. A Máramarosi-havasok, Keleti-Beszkidek, Erdős-Kárpátok, Szepes-Gömöri és Branyiszkói-hegység, csak úgy ontják a patakok százait. Egy-elgy nagyobb patak olykor 30—40 forrás vizét szállítja. Némelyik alig

1 hoszszabb pár száz méternél. Ezek csakhamar el is vesztik csupán a pásztorok, szénégetők, erdőkerülők áítal ismert neveiket, besímulnak az anyamederbe, mely aztán mint apróbb-nagyobb köveket hengergető, zúgó, rohanó patak egyesül a Tiszával. Igy a Fehér-Tiszának jelentékenyebb anyapatakja a Se i a vu Í-, Bogdán- és K v a s z n i-, H o v e r I a-, B a z a t u I-, a Fekete-Tiszáé a L a s z c i n a-, K o z m i e s z c e k Mar ko vec-, Bosina-, A p s z i n i e c-, S z t a n i s z I a v a-, Lop asz i n ka. A Rahónál egyesült Tisza nagyobb patakjai ia T rebus a-, Be r I ab á ska, a számtalan: csermelyről kövérre hízott Vi só és Máramarossziget alatt az Iza. A továbbiakban, fölvett tárgyunknál fogva ezúttal csak a Tisza jóbbparti mellékvizeit fogjuk fölsorolni, mert a balpartiak már Er'd'ély hegyeiből, a Nagyalföldön át bővítik vizét. Igy Máramarosmegyében említést érdemelnek a K is va, Saporna, Tarac, Talab o r, Nagyság, Borsova. A Latorca Beregmegye hegyes részeinek vizeit vezisti a Bodrogba, illetőleg a Tiszába, A vármegye északi részében, a Beszkidekben, Laturka község határában ered és 190 kilométeres út) után egyesül a Bodroggal. 2878 km J vízkörnyékének nevezetesebb patakjai a Beszkidékből, Verchovinábóí, Borló-Gyilből, a Hát-hegységből és a Szinyából gyűlnek össze. Legelentékenyebb jobbról a — 51 — 2