Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Történelmi vonatkozások a Kárpátalján

vezető elnök és Smor Albert titkár, az alábbi történelmi jelentőségű táviratot intézték Imrédy Béla magyar miniszterelnökhöz: ...»Gazdasági, földrajzi és történelmi tények figyelmen kívül hagyásával, a kárpátorosz nép tragikus < körülményéi között maradt. Midőn boldogságot és jólétet kívánunk önnek és mindazoknak, akik egyesítik Szent István koronáját, arra kérjük Ont, dolgozzék lankadatlanul a Fidelissima Gens felszabadításán.« De a történelem részére ugyanúgy meg kefl örökítenünk Fenczik miniszter november 17-iki rádióbeszédét is, melyben hangsúlyozta, hogy Európának egyik legkomolyabb problémái közé tartozik a kárpátorosz kérdés nemcsak azért, mert ott egy olyan nép él, mely ezer éven át osztozott Magyarország jó és balsorsában, hanem azért is, mert ez a kérdés a kulcsa a Róma—Berlin-tengelyállamok és a velük közeli kapcsolatban levő más államok külpolitikájának. Előadása során részletesen ismertette a Kárpátoroszok történetét annak hangsúlyozásával, hogy népe mindig hű volt Szent István koronájához. Majd' emlékeztetett arra, hogy a kárpátoroszok hű fiai voltak Bocskaynak, Bethlennek, Thökölynek, a Rákócziaknak, Kossuthnak és a rutén nép 1919-ben egészen másként határozott volna jövőjéről, ha ugyanekkor Magyarország nem sínylődik a kommün rabságában. Ennek és az amerikai orosz testvérekhez intézett rádiószózatnak a hanghullámai talán még' rezegtek az éterben, mikor a táviró a ruténföldi helyzet teljes felfordulásának hírét röpítette világgá. ...A lakosság türelmének végső határához ért. A cseh katonaság keretei fölbomlottak. Fegyelme semmivé zsugorodott. Szökések, engedelmesség megtagadások napirenden. Az élelmiszerek hiánya s az utánpótlás lehetetlensége a teljes lezüllés bekövetkezésének bizonyosságát mutatja. ...Hídrobbantások, véres összeütközések napirenden. Huszt, Nagyszöllős, Visk környéke hadiszintér képét mutatja, Mindenki látja, érzi, hogy ez az állapot már nem tarthat soká. A községek tömegével kérik Magyarországhoz leendő csatolásukat. Vesztükre. A cseh-ukrán terroristák irtózatos bosszút állanak a nyilatkozókon... Ezekben a rettenetes, idegölő napokban (nov. 20.) röpítette a rádió világgá Demkó Mihály volt rutén tartománygyűlesi képviselő szózatát, melynek drámai erővel ható részletei ide kívánkoznak e könyv lapjaira, hogy majdan, mikor már évek, évtizedek választanak el a nagy küzdelemtől, a testvériségben összeölelkezett magyar és rutén utódok lássák, milyen érzések, akarások hevítették akkor a Múltba tűnt idők fiait: Magyar Testvérek! A magyar hadsereg munkácsi és ungvári bevonulásának hatása alatt állunk. Sok-sok tízezer visszacsatolt s a cseh katonai övön átszökött testvérünk folyó könnyeivel ünnepelte azt a pillanatot, amikor a ruszin himnusz alatt a magyar hadsereg tisztelgése mellett meghajolt a magyar lobogó, hogy útirányt mutasson Verecke felé, bátorságot és reményt öntsön sok százezer ottmaradt ruszin szivébe. S mialatt mi ideát sírva örültünk, a »gens fidelissima« 1

p— 550 — 35