Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A rutén nép küzdelme a szabadságért - Kárpátalja

fegesen egy erôteïjies ág nyúfik délfelé. Ennek főemelkiedése az 1487 méteres M e n c s u f. 2. A Tisza és Tarac közéi: egy központi magból három irányban délre nyúló hegység: a Sztoki-Szvídovec ágazza be. Legmagasabb csúcsai a Bliznica (1883 m.), Sztoki (1514 m.) és az Oprasza (1484 m.). Érdékes, hogy a Szvidovec-csoportnak a Tisza, közelében levő Bocskó-Rahó közötti része, már nem homokkő, hanem kristályos pala, melynek tömege délkeleti irányban, a Tisza balpartját a terjed és román területen húzódik tovább. 3. A Fekete- és Fehér-Tisza közötti részt a Pietroszbói (2022 m.) sugarasan szétágazó hegyek borítják. A többi közül jellegzetesen! kiemelkedő csúcsuk nincs. 4. A Fehér-Tisza és Visó közének legnagyobb részét kristályos kőzetek alkotják. Itt a legszembetűnőbb kiemelkedések az 1940 méteres Pop—Iván, a C orbu (1900 m.), N i en ska (1820 m.) és a» Se r bán (1793 m.). A homokkő határlánccaí párhuzamosan, a földtörténet harmadkorából származó vulkáni zóna húzódik. Andezitből, andezittufából, riolitból álló tömegét a határláncból lefutó vizek kimosásai csoportokra szakgatták. Általában alacsonyabbak, szelídebbek, mint á homokhegyek és keletkezésükből foíyólag nemcsak különfélje ásványi kincsekbén, de ásványos forrásokbán is gazdagok. (Szobránc, Szinyák, Szoíyva, Hársfáivá, Gyertyánliget, Polena, Luh i stb.) Ásványai közül különösen n agy jelentőségűek az Akinaszlatina és Kirva határában feltárt sóbányák-, a BÜkén, Szajkófalván, Tőkésen, Kisrákócon, Dolinán feltárt vasérc-telepek-, s a Vereckén, Körösmezőn, Luhin lelt petróleum-mezők, melyek úgy látszik a gazdag lengyel olajterületek áthúzódásai a magyar földre. A vulkáni zónához tartozó hegycsoportok a következők: 1. A Labore és Ung folyók "közét kitöltő és tájképi szépségekben gazdag Vi h orrát, melynek tulajdbnképen csak a Szinnai-kőtől délkeletnek forduló része tartozik a mai Ruténföídhöz. E csoport legnagyobb emelkedései a határon álló Szí n ai-kő (1027 m.), a tövében zöldesen zománcorodó, elláposodö t e n g e r sz em m el és a P o p ri esni, melynek sátoralakú csúcsa 1020 méternyire emelkedik a tenger színe fölé. 2. Az Ung és a Latorca közötti részt a P o í y á n a - S z i n y é ld csoport uralja* Ágai félkörösen ölelik át az Ungvár—Munkács közötti vidéket. Főcsúcsai a Makovica (978 m.) és a Szinyák (987) méter. 1 3. A Latorca szélesen kimosott völgyétől délre, a Borsaváig, a Borló-Gyil andezitvi'ága terül. Ennek tövében hosszan húzódott a már lecsapoít Szer n ye- mocsár. A hegység főcsúcsai a Bor ló (1022 m.) és a Gyil (1086 m.). 4. A Borsava és Nagyág közét a Na g y s z ő M ő s i -hegység' hosszan húzódó ágai borítják. Jóval alacsonyabb az e'őbbinél. Főgerincéből rövid, kifejlődni nem tudott mellékágak nyúlnak. Legnagyobb emelkedése a 878 méteres Tupoj, 5. A Nagyság és Talabor közötti területen a vulkáni kőzetek már csak foltokban fordulnak elő. Ami van, az is csak árnyéka a föntebb említett, remekül kifejlődött andezit-zónának. A vidék íegmagasabb — 534 — 35