Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A három északkeleti város

szeütközésbe került azzaí a párttal, meíy V. István Mária nevü leányától származott unokájának, az Anjou Róbert Károlynak ajánlotta föl a magyar trónt. Mint tudjuk, évekig tartó küzdelem után Róbert Károly lett a győztes s így az akkori felfogás szerint misem volt természetesebb minthogy a régi ellenfelek elvesztették birtokaikat, a szélrózsa minden irányában szétrebbentek és a gazdátlanná maradt dominiumokba illő jutalomképen, a győztes hívei ültek. Petheő Péter kezéről" így került az ungvári várbirtok' Károly király földijének', az olasz Drugeth Fülöpnek a tulajdonába. A 'honfoglalás előtt már meglevő — valószínűleg bolgár-szláv eredetű — vár, a múló századok folyamán többé-kevésbbé elpusztult. Megemésztette az idő. Földúlta a tatár. Éppen ezért, mikor a Drugethek birtokába került, azok kénytelenek voltak újraépíteni. Igy elmondhatjuk, hogy az a várrész, melyet ma látunk, legfeljebb csak egy-két alapfalában azonos az árpádkori erősséggel, sőt a Drugethek első várával is, mert a mai falak jórészben a 'XVI. század végén és a XVII. század elején, Drugeth János ungi-zempléni főispán idejében épültek. 1648-ban az utolsó Drugeth Zsigmond ungi főispán, Kassa piacán vérpadon fejezte be életét. Leányai közül Krisztina (-j—1691.) az, kinek neve belekerült a történelembe. Ugyanis Thököly bukása után, ennek javai lefoglaltatván, Ungvárt a hálás I. Lipót, Drugeth Zsigmond árvájának adományozta s mikor ez férjhez ment Bercsényi Miklós aranysarkantyús vitézhez s a szeged-környéki véghelyek kapitányához, hozományul kapta Ungvárt. Ezen a címen lett Bercsényi a megye örökös főispánjává, majd a felsőmagyarországi hadak főbiztosává. Hogy miként lett a császárhű ungi várúrból, Bercsényiből, II. Rákóczi Ferenc kuruc hadainak - fő tábornoka s ez az 1703—1711. évek között milyen nagyarányú építéseket, erődítéseket nendélt el a várban, szűkre szabott keretünk miatt ezekkel a részietekkel nem foglalkozhatunk. De meg kell említenünk, hogy mikor 1711-ben a majthényi síkon végkép lehanyatlott a kurucok napja s a szabadságharcban résztvevő, helyesebben a császárnak meg nem hódoló urak javai elkoboztattak, az ungi Bercsényi-birtok ,is a kincstár tulajdonába ment át s mert a domtiniumért marakodó labanc főurak nem tudtak megegyezni, hogy az melyiköké legyen, várát a kincstár kaszárnyának rendezte be. Az is maradt 1778-ig, mikor Mária Terézia a Munkács-ról Ungvárra helyezett görög katolikus püspökségnek adományozta. A hagyomány szerint a XVI. század első éveiben, az ungvári várban látott napvilágot Dobó Domokos ungvári várnagy, majd királyi asztalnok és Czekay Zsófia gyermeke, István, az egri hős, ki hosszú és viszontagságos életének utolsó napjait itt szándékozott eltölteni, de mielőtt újra láthatta volna Ungvárt, 1572-ben a szeredi várban elhúnyt. A mai vár csak részlete az egykori erősségnek. Jeíentékeny részét a XVIII. század végçn I.. József romboltatta le, mikoris köveit beépítették az ebben a korban emelt középületekbe, így elsősorbán e püspöki palotába, a város és megyeházába. Érdemes följegyeznünk, hogy Ungvár gör. kat. püspökei mindenkor igazi magyar főpapok voltak. 1848-ban a rutén származású Popo— '511 —